Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 3. szám - Réti Ervin: Camp David zsákutcája
annak elfogadhatóbb átakon történő beszerzésére, másrészt az olajországok piacának meghódítására, a „petrodollárok” különféle utakon való visszaáramol- tatására. Az olajországokkal való szorosabb kapcsolat kiépítése és fenntartása vitathatatlan külpolitikai prioritássá lépett elő. Az Egyesült Államok, mint a térségben leginkább érdekelt és legerősebb pozíciókkal rendelkező fejlett tőkés ország, saját szempontjainak figyelembevétele mellett igyekezett az „össztőkés” érdekek képviselőjeként is megjelenni, erősítve ezzel a NATO-ban s általában a tőkés világrendszerben betöltött vezető szerepét. Az olajválságnak egyúttal nem lebecsülhető hatása volt az amerikai belpolitikában is. Az amerikai lobbyk között hagyományosan nagy szava és befolyása van az Izrael-barát csoportnak, a katonapolitikai és külpolitikai összetevők mellett ez is közrejátszott az izraeli politika feltétlen támogatásában. Az olajtényező azonban felértékelte az arab kapcsolatokat: ezeket nem lehet elválasztani az amerikai gazdasági helyzettől, a dollár árfolyamától, az inflációtól, a munkanélküliségtől, a kereskedelmi és a fizetési mérlegtől. Az egyik oldalon fokozódott a sokoldalú amerikai aktivitás a térségben, a másik oldalon erősödtek azok a feltételek, amelyek lehetővé tették az amerikai szándékok jobb megvalósulását. Az olajárrobbanás, az új körülmények ugyanis feltétlenül hozzájárultak a tőkés termelési viszonyok térhódításához a Közel-Keleten. (Az általánosítás hiba volna, mivel Algéria, Líbia és Irak sok tekintetben nem kapitalista célokat tűzött maga elé. Tény viszont, hogy a világgazdasági realitások következtében legfontosabb partnereik javarészt még mindig a fejlett tőkés országok közül kerülnek ki.) Az olaj államok többségében azonban az olajtöke új lendületet adott a tőkés fejlődésnek, jóllehet az nem mindig klasszikus példák szerint bontakozik ki. (A hagyományos tőkés fejlődés szerint a helyi burzsoázia az ipart fejleszti és veszi kézbe, ez azonban az arab világ sajátos közegében nem ilyen egyértelmű.) Néhány országban egy főként bankügyletekkel foglalkozó olaj pénzarisztokrácia alakult ki. Másutt viszont szabályos keretek között jelentkezik a magántőke. Ott viszont, ahol az elmúlt esztendőkben kiterjedt az állami szektor, a hazai tőke vagy a gyors megtérülést biztosító ágazatokba (építkezés, ingatlan- spekuláció, idegenforgalom, gépkocsi-közlekedés stb.) áramlott, vagy bürokratikus burzsoáziaként rátelepedett az államgépezetre és a hadseregre. Ez a jelenség különösen szembetűnő volt Egyiptomban, elősegítve a nasszeri korszak pozitív társadalmi és gazdasági vívmányainak visszafejlesztését, illetve felszámolását, bizonyos alapot és egyes rétegekben támogatást teremtve a politikai fordulathoz. A hullámzásokban és ingadozásokban természetesen szerepet játszik egy-egy vezető vagy a vezetők körének szubjektív akarata, fellépése, de túlzott egyszerűsítés volna, ha - a társadalmi erőviszonyok változását figyelmen kívül hagyva - csupán egyes személyek magatartásában keresnénk valamely ország pálfordulásának gyökereit. Az új helyzet, a megnövekedett pénzügyi-gazdasági lehetőségek általában fokozták annak lehetőségét, hogy az olaj államok nagyobb, néha egyenesen döntő 8
