Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 3. szám - Réti Ervin: Camp David zsákutcája
Nyilvánvalóan ezt a várakozást is tekintetbe vette az Egyesült Államok, valamint Izrael és Egyiptom, amikor 1978 szeptemberében aláírták a Camp David-i keretszerződéseket, fél évvel később pedig megkötötték a különbékét Tel Aviv és Kairó között. A nyugati s főleg az amerikai propaganda „csodát” emlegetett, s a legmagasabb hangerőre kapcsolva bizonygatta: a Közel-Keleten létrejött a béke; Egyiptom és Izrael, miután harminc év alatt négyszer találkozott a csatamezőkön, kibékült; általában rendeződhet a megszállt területek problémája és a palesztin kérdés. A tömegkommunikáció jóvoltából százmilliók lehettek tanúi a televíziós készülékek előtt, amint a Fehér Ház kertjében felállított sátrakban Jimmy Carter, Anvar Szadat és Menachem Begin aláírta az előterjesztett okmányokat. Magasra csapott a „béke-eufória” - nem utolsósorban annak következtében is, hogy a három vezető ezt saját belső helyzetének megerősítésére is igyekezett kihasználni. A kiábrándulás azonban hamarosan bekövetkezett. Az idő - már viszonylag rövid távon is - azokat igazolta, akik hangsúlyozták, hogy Camp David és a külön- út törvényszerűen zsákutcába torkollik, hiszen nem veszi figyelembe a realitásokat és a valóságos problémákat, igazi béke helyett egy „pax americanát”, amerikai érdekeken alapuló békerendezést kíván teremteni. Camp David valóban zsákutcába jutott, de a nagy kérdés, hogy az érdekeltek hajlandók-e levonni a megfelelő következtetéseket, vagy új pótmegoldásokat, helyettesítő eszközöket keresnek-e, még megválaszolatlan. A továbbiakban éppen ezt a problémát állítjuk vizsgálódásaink előterébe: miért bukott meg mindaz, amit tömören Camp David nevével fémjeleznek, s milyen új elképzelések vannak a „hogyan tovább”-ra? n. Mielőtt azonban rátérnénk a kanyargós mellékutakra és kitérőkre, tegyük fel a kérdést: mi lenne vajon a közel-keleti béke járható „főútvonala”? Egy tartós és szilárd rendezés hármasszabálya többször is megfogalmazást nyert:- Izraelnek vissza kell vonulnia az összes megszállt arab területről, 1967. június 4-i határaira.- Biztosítani kell a palesztínai arab nép törvényes nemzeti jogait, beleértve független, szuverén államának megalapítását s a hazájába történő visszatérését.- Szavatolni kell a béke és a biztonság alapvető követelményeit a térség valamennyi országa számára, mind az arab államoknak (ide sorolva természetesen egy palesztin államot is), mind Izraelnek. Mindebből kitűnik, hogy a közel-keleti béke kulcsproblémája a palesztin kérdés. (Ellentmondásnak látszik, de maga Camp David is aláhúzta ezt. Hiszen a Sinai-félszigetről történő izraeli visszavonulás nyomán - a Golan-fennsík korábban Szíriához tartozott övezete mellett - a megszállt területek fogalma a gazai zónát, a Jordán-folyó nyugati partját, Ciszjordániát és Jeruzsálem arab szektorát 5
