Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 2. szám - Inotai András: Adalékok a fejlődő országok gazdasági fejlődéséhez és világgazdasági jelentőségéhez
A mezőgazdaság a hetvenes években a fejlesztési stratégiákban vezető vagy előkelő helyre került. (Más kérdés, hogy a gyakorlatban mi valósult meg az elképzelésekből.) Ez egyrészt a gyors népességnövekedésből, valamint a megelőző időszak iparcentrikus és a mezőgazdaságot elhanyagoló, az ipar fejlesztését a mezőgazdaságban előállított érték- többlet egy részének elvonásával finanszírozó gazdaságpolitika súlyos feszültségeiből következett. Másrészt azonban már annak a felismerésnek a lecsapódása, hogy a fejlődő világ csak akkor játszhat nagyobb szerepet a világ dolgainak intézésében, ha nagyobb mértékben „függetlenedik” a külső forrásoktól, és növeli önellátottságát. Ez a gondolat különösen azután erősödött meg, hogy az „olajfegyver” ellenszereként egyes tőkés országok, elsősorban az Egyesült Államok megfogalmazta a „gabonafegyverre” épülő zsarolási koncepcióját. A jelentős beruházásokat igénylő, viszonylag hosszú átfutási idővel jellemezhető mezőgazdasági termelés 1970 és 1979 közötti adatai meglehetősen ellentmondásosak. A fejlődő világ részesedése a világ mezőgazdasági termelésében egy évtized alatt nem változott lényegesen ( 8. tábládat). Eltekintve a kifejezetten trópusi jellegű terményektől, ahol értelemszerűen a világtermelés zömét adják, részesedésük a fontosabb kultúrnövények termelésében, valamint az állati termékek előállításában általában egyötöd és egynegyed közötti, az ipari célú mezőgazdasági termékek terén ennél nagyobb. A lakossági táplálkozás szempontjából leglényegesebb termékek közül búzában, tejben, tojásban némileg fokozódott, rizsben, húsban kissé csökkent világtermelésbeli részesedésük. Tetemes volt a részesedésvesztés kukoricában, és látványos a növekedés burgonyában. A gabonafélék egészét tekintve folytatódott az immár három évtizede megfigyelhető csökkenő trend: amíg 1950-ben a fejlődő országok még önellátók voltak e téren, 1977- ben már 64 millió tonna gabona importjára szorultak, ami - a FAO becslése szerint - 1985-re 94 millió tonnára nőhet. A mezőgazdasági termelés főbb régiónként (esetenként ezen belül országonként) meglehetősen eltérően alakult. Amíg a délkelet-ázsiai országokban jelentős eredményeket sikerült elérni, drámai éhínségek színtere lett Fekete-Afrika számos országa, de kritikus a helyzet egyes ázsiai gazdaságokban is. Latin-Amerikán belül egyenlőtlen fejlődés ment végbe: Peru, Mexikó és néhány kisebb ország csak erőteljesen emelkedő mező- gazdasági importtal tudta fenntartani az ellátás színvonalát, másutt a jelentős ráfordítások a hetvenes évek végétől már kamatoznak. Különösen számottevő tőkeigényű beruházásokat indítottak el az o ajexportőr közel-keleti és észak-afrikai országok, eredményeik azonban ma még nem ítélhetők meg egyértelműen. Amíg a mezőgazdaság fejlesztésének egyik oka a külső sebezhetőség mérséklése volt, addig a nyersanyagok és az energiahordozók tekintetében a fejlődő világ igyekezett kedvező világpiaci pozícióit különféle gazdasági és politikai eredmények elérésére igénybe venni. A 9. tábládat adatai arra utalnak, hogy a kőolaj mintájára elképzelt nyersanyag-stratégia megvalósíthatósága meglehetősen kérdéses, nemcsak azért, mert az olajtól eltérő tulajdonságú cikkekről van szó, hanem azért is, mert a fejlődő országok világtermelésbeli részaránya nem ad lehetőséget monopolpozíciók kiépítésére. A fejlődő országok részesedése egyedül az ón termelésében meghatározó, a kobalt, a réz, a gyémánt és a bauxit esetében 5 o százalék feletti, de az első kettőnél a szocialista országok termelése nélküli világtermelésben mért adatokról van szó. Ennél is fontosabb, hogy - a fejlett tőkés országok hetvenes években követett nyersanyag-stratégiájának eredményeként - a fejlődő országok részesedése a legfontosabb ásványi anyagok világtermelésében különbözőképpen alakult. (Azon ásványoknál, amelyek világtermelésében korábban a legnagyobb mértékben részesedtek, a fejlődő világ részarányának csökkenése figyelhető meg, míg növekvő részesedést általában a korábban csekély világtermelési hányadokat mutató ásványok tükröznek.) Lényeges annak figyelembevétele is, hogy a hetvenes 144
