Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 2. szám - Király János: A latin-amerikai nemzeti felszabadító harc
vizálódásának eredményeként Guatemalában is fokozódott az ellenállás a gyűlölt diktatúrával szemben. A guatemalai kommunisták leszögezték, hogy az országban „... a katonai diktatúra további fasizálódása része annak az általános folyamatnak, amely összefügg az oligarchia és az imperializmus arra irányuló kísérleteivel, hogy szorosabbra zárják soraikat a fokozódó harc útjainak eltorlaszolására és a nép elégedetlenségének elfojtására. Ezért fokozzák a terrort a nép és az általa létesített szervezetek ellen.”21 Hondurasban, amely mindinkább a forradalmi Nicaragua és El Salvador elleni reakciós felvonulás területévé válik, megalakult a kommunisták, a szocialisták és a haladó szakszervezetek részvételével a Hondurasi Hazafias Front, amely fokozza tevékenységét a jobbra tolódó katonai junta ellen. Costa Ricában, ahol a képviseleti demokráciának nagy hagyományai vannak, ugyancsak a válság jelei mutatkoznak. Miután a banánültetvények dolgozóinak tömeg- tüntetését vérbe fojtották, a viszonylag stabilnak hitt országban is elmélyül a társadalmigazdasági válság, fokozódik az elégedetlenség, és növekszik a polarizáció. A közép-amerikai országokban felszínre került gazdasági-társadalmi és politikai válság különböző módon hatott a társadalmi osztályokra és rétegekre: a nagyburzsoázia és a középrétegek többsége helyesli a néptömegek elnyomásának fokozását, a józanab- bul gondolkodók azonban (okulva a nicaraguai eseményekből) elutasítják a kemény kéz politikáját, és demokratikus átalakításokat sürgetnek. Mindezzel párhuzamosan növekszik a közép-amerikai országok munkásosztályának politikai öntudata, a különböző szakszervezetek, népi tömörülések és gerillaszervezetek egységtörekvései. A diktatúra ellen egyidejűleg és párhuzamosan folyik legális és illegális harc is. A közép-amerikai országokban folyó harc egyik fontos sajátossága, hogy ebben a térségben elsőrendű fontossága van az oligarchiaellenes küzdelemnek, azaz az agrárkérdés megoldatlanságának. Szinte minden közép-amerikai országban a földkérdés sarkalatos pontja a társadalmi forradalomnak. A nagybirtokrendszer, a feudálkapita- lista tulajdonviszonyok fennmaradása és a földnélküliek közötti ellentmondások a legnagyobb mértékben itt éleződtek ki. A diktatúra- és oliarchiaellenes harcban a demokratikus és imperialistaellenes erők egysége fontos, a baloldali erők összefogása viszont elengedhetetlen feltétele a győzelemnek. A közép-amerikai kommunista pártok többsége a nemzeti felszabadító mozgalom korábbi szakaszában úgy ítélte meg a helyzetet, hogy kedvező nemzetközi viszonyok között a forradalom győzelemre vitelében járható a békés út is, a mostani helyzetben azonban a legvalószínűbbnek a fegyveres utat tartják. „A történelem tapasztalatai azt mutatják, hogy végeredményben éppen az uralkodó osztályok kényszerítik rá a tömegekre az osztályharc legkegyetlenebb formáit” - állapítja meg a Hondurasi Kommunista Párt programja.22 Az El Salvador-i kommunisták megítélése szerint az ország ,,... történelmi forradalmi időszakban van, s csak a forradalmi és a demokratikus erők egysége révén és az általuk helyesnek ítélt fegyveres harccal vívhatják ki a végső győzelmet”.23 A guatemalai kommunistáknak az az álláspontja, hogy az országban,,... a forradalom erőszakos útjának nincs alternatívája: ennek alapján és a körülményektől függően alkalmazzák a szervezés és a harc különböző formáit”.24 A Karib-tenger szigetvilágában is fellendülőben van az antiimperialista, neokolo- nializmus-ellenes harc: így többek között Grenadában 1979. március 13-án olyan új társadalmi rend jött létre, amely a munkások és a parasztok szövetségére épül, s a hatalom gyakorlásában a proimperialista burzsoázia kivételével a lakosság minden rétege részt vesz. A grenadai forradalom győzelmét követően a Maurice Bishop vezette új kormány megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Chilével, Dél-Koreával és a Dél-afrikai Köztársasággal, s szoros együttműködést valósított meg a szocialista közösség orszá137
