Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 2. szám - Király János: A latin-amerikai nemzeti felszabadító harc
politikai hatalomtól. Történelmünkben első ízben lett a nép tömegeké a politikai hatalom, amelyben a munkások és a dolgozó parasztok érdekei játszanak szerepet, s őket a győzelmes hadsereg és ennek forradalmár vezetősége képviseli.”6 „A kubai munkásosztály, amely minőségileg más, mint az 1959. évi volt, jelenleg a szocialista társadalmat építi. Ma a kubai proletariátus öntudata magas színvonalon áll, s a dolgozók százezrei készek arra, hogy mint szakemberek, orvosok, pedagógusok, katonák segítsék a Közép-Kelet, Afrika, Latin-Amerika és Ázsia népeit. Ez a kubai forradalom proletár internacionalizmusának magas fokú megnyilvánulása” - állapította meg Antonio Diaz Ruiz, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága ideológiai osztályának vezetője. A szocialista építőmunka sikereinek eredményeként nemzetközi viszonylatban is konszolidálódott a kubai forradalom. A hetvenes évek elejétől mind több latin-amerikai ország kormánya ismerte el a nyugati féltekén a kubai forradalom történelmi realitását, s állította helyre Kubával a diplomáciai kapcsolatokat. A nemzetközi és regionális szervezetekben folytatott szuverén és aktív külpolitikájának eredményeként Kuba a latin-amerikai népek nemzeti felszabadító, antiimperialista harcának élvonalába került. (Amíg a forradalom előtti Kuba csupán 7 ázsiai és 4 afrikai országgal állt diplomáciai kapcsolatban, addig 1980 májusára már 29 ázsiai és 43 afrikai országgal létesített kapcsolatot a forradalmi Kuba.8) Az Amerikai Egyesült Államok Kuba elleni izolációs és blokádpolitikája csődöt mondott. Erről tanúskodik egyebek között az is, hogy mind szorosabb kapcsolatok alakulnak ki Kuba és a latin-amerikai országok között. (Kubának jelenleg 14 latin-amerikai országgal van diplomáciai, Costa Ricával konzuli kapcsolata.) Az 1970-1975 közötti időszakban megnégyszereződött a szigetország kereskedelmi forgalma a latin-amerikai országokkal, és elérte a 145 millió dolláros nagyságrendet. (A kubai kivitel áruszerkezetében 54 százalékban cukor, 16 százalékban nikkel, importjában 49 százalékban gépek és berendezések, 38 százalékban élelmiszerek szerepelnek.9 Mexikó, Argentína, Peru, Venezuela, Guayana, Panama, Surinam, Trinidad és Tobago és Jamaica Kubával nemcsak gazdasági, hanem műszaki-tudományos, illetve kulturális területen is nagyobb méretű együttműködést valósít meg.) Az új amerikai kormány minden eszközt igénybe vesz, hogy akadályokat gördítsen Kuba és a latin-amerikai országok együttműködése elé, aminek következtében az utóbbi időben feszültté vált a szigetország viszonya egyes latin-amerikai országokkal. Kuba jelentős segítséget nyújt a forradalmi nicaraguai népnek: a két ország között 1979. július 28-án létesített diplomáciai kapcsolat felvétele óta elmélyült és több területen jelentősen bővült az együttműködés. 1980 februárjában Nicaragua és Kuba két évre szóló megállapodást írt alá, amelynek értelmében Kuba közreműködik a halászatban, az iparosításban, a kereskedelemben és a szakemberképzésben. Ezen túlmenően Havanna 8 halászhajót biztosított Nicaraguának, ahol jelenleg mintegy 1200 kubai orvos, tanító és más szakember nyújt segítséget az elmaradottság felszámolásához.10 A hetvenes évek végére megértek a feltételek a latin-amerikai országok és Kuba sokoldalú együttműködésének megteremtésére. Ez összhangban van ezen országok nemzeti törekvéseivel és érdekeivel. Kuba aktív nemzetközi tevékenységet fejt ki a latin-amerikai regionális szervezetek közül az ENSZ Latin-amerikai Gazdasági Bizottságában (ECLA), a latin-amerikai és karibi cukorexportáló országok szervezetében (GEPLACEA), továbbá a Latin-amerikai Energiaügyi Szervezetben (ÓLADÉ) és a Latin-amerikai Gazdasági Rendszerben (SELA). A kubai forradalom növekvő nemzetközi szerepéről és jelentőségéről tanúskodik Kubának az el nem kötelezett országok soraiban betöltött szerepe. Ezek az országok 1976-ban Colombóban megtartott V. csúcsértekezletükön közzétett dokumentumokban 132
