Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 2. szám - Makai György: A fejlődő országok és a közel-keleti kérdés
elve alapján - továbbra is a mozgalom tagja maradt. így hát Üj-Delhiben sem sikerült az imperialistabarát erőknek egyenlőségi jelet tenniök az Egyesült Államok közel-keleti és a Szovjetunió afganisztáni politikája közé, s valószínűnek tűnik, hogy ez a jövőben sem sikerül. Már csak azért sem, mert a fejlődő országok másik jelentős szervezete, az Iszlám Konferencia Szervezete is átvészelte - bár jóval drámaibb körülmények között - ezt a válságot. IV. Említettük, hogy az Iszlám Konferencia Szervezete 1969-ben jött létre, kifejezetten Jeruzsálem és a palesztin ügy védelmében. Huszonkét iszlám ország alakította meg, jelenleg 42 tagja van, ezek közül 41 (a kivétel Törökország, a NATO tagja) az el nem kötelezettek mozgalmának, s kereken a fele tagja az Afrikai Egységszervezetnek. A 13 OPEC-ország közül tíz tagja a szervezetnek. Az IKSZ 1969-ben alakult, de apparátusa csak 1974-ben, a Lahoréban tartott második csúcs után teremtődött meg. Több mint egy tucat különféle gazdasági, politikai és társadalmi intézménnyel, bizottsággal rendelkezik, ezek közül három kimondottan Jeruzsálemmel, illetve a palesztin kérdéssel kapcsolatos: az agitációs és propagandakérdésekkel foglalkozó Jeruzsálem-bizottság (elnöke II. Hasszán marokkói király), a Jeru- zsálem-alap és a szolidaritási alap. A legjelentősebb gazdasági intézmény az Iszlám Fejlesztési Bank. Az IKSZ székhelye a szaúd-arábiai Dzsidda, a szervezet vezető ereje Lahore óta egyértelműen Szaúd-Arábia, amely a leggazdagabb arab-iszlám államként és a „szent városok őreként” saját, mind aktívabb politikájának eszközeként él vele. Szaúd-Arábia jelenleg évente körülbelül akkora - 10 milliárd dolláros - külföldi segélyprogramot bonyolít le, mint az Egyesült Államok (!), s a támogatás elsősorban az IKSZ keretében jut el a címzettekhez. Az egyértelmű cél: az iszlám szaúdi, konzervatív változatának népszerűsítése, az iszlám terjesztése - elsősorban Afrikában - és a fejlődő iszlám országok gazdasági támogatása, természetesen szigorúan szaúdi ellenőrzés mellett. (Jelentős szaúdi kölcsönöket kap két nem iszlám ország is: Dél-Korea és Tajvan, amit határozott kommunistaellenességükkel érdemeltek ki.) Ettől a törekvéstől elválaszthatatlan a szaúdi kölcsönök destabilizációs szerepe, nem utolsósorban az arab világban: a szaú- diaknak jelentős szerepük volt Szadat elnök pálfordulásának előkészítésében, szívósan törekszenek a demokratikus Jemen és a forradalmi Etiópia gyengítésére stb. Szaúd-Arábia - részben az IKSZ keretében - a PFSZ első számú anyagi támogatója. A támogatást nem általában a PFSZ, hanem annak derékhada, a szaúdiak szemében megbízhatóbbnak számító al Fatah kapja, amelynek vezetőségében speciális háromtagú bizottság (az élen Abu Dzsihad, Arafat katonai helyettese) foglalkozik a „szaúdi kapcsolattal”. Jellemző különben, hogy a szaúd-arábiai Dzsiddában nem a PFSZ-nek, hanem az al Fatah-nak van irodája, mert Rijád szerint a többi palesztin szervezetben nyüzsögnek az ateisták és a kommunisták, akiket nem szabad beengedni az országba. Nyilvánvaló, hogy a szaúdiak a PFSZ finanszírozásával befolyást akarnak gyakorolni a mozgalomra, igyekezvén eltávolítani azt a radikális eszméktől és a szocialista országokkal való együttműködéstől. Ez természetesen nem új dolog a PFSZ számára, hisz fennállása óta a legkülönbözőbb arab kormányok próbálták, illetve próbálják most is befolyásuk alá vonni. Az IKSZ elítélte ugyan az egyiptomi-izraeli különbékét, és felfüggesztette a szervezetben Egyiptom státuszát, de ennél nagyobb hévvel hirdette meg 1980 januárjára a pakisztáni Iszlámábádban azt a külügyminiszteri konferenciát, amely a Szovjetunió afganisztáni politikáját volt hivatva elítélni. A kezdeményezés egyértelműen Rijádtól 107
