Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 2. szám - Makai György: A fejlődő országok és a közel-keleti kérdés
indult ki, s bizonyos jelek arra mutatnak, hogy gesztusnak szánta Washington felé: amennyiben az IKSZ az amerikai politikát szolgálja, úgy ezt Washington viszonozhatná az Izraelre gyakorolt nyomás formájában. A szaúdi akció kínosan érintette a Szilárdság Frontjának országait, amelyek nemcsak a Szovjetunió politikáját értékelték másképpen, de világosan felismerték: az afgán kérdés előtérbe állítása devalválja a palesztin ügyet, eltereli róla a figyelmet, s Izraelnek és az Egyesült Államoknak tesz szolgálatot. Ezért követelték, hogy halasszák el a megnyitás napját - ne essen egybe Egyiptom és Izrael diplomáciai kapcsolatfelvételének napjával —, és tűzzék napirendre a palesztin kérdést is. A kérést teljesítették, de a tanácskozáson természetesen nem a palesztin kérdés dominált: a résztvevők elmarasztalták a Szovjetuniót afganisztáni politikája miatt, többen elfogadták a moszkvai olimpia bojkottját, támadták Kuba afrikai jelenlétét is (elsősorban Etiópiában) stb. Ügy tűnt, hogy az IKSZ a szovjetellenes politika eszköze, a fejlődők táborán belül a megosztás faltörő kosa lesz. Ez a szakasz azonban meglepően rövid ideig tartott. Az 1980 májusában, ugyancsak Iszlámábádban megtartott újabb külügyminiszteri konferencia már egészen más húrokat pengetett. Az összehívásra az izraeli parlamentnek Jeruzsálemmel kapcsolatos döntése nyomán került sor - az Egyesült Államok a jelek szerint nem méltányolta az IKSZ afganisztáni gesztusát. Noha az afgán kérdés még a napirenden volt, teljesen háttérbe szorította Jeruzsálem kérdése. A konferencia nyilatkozata leszögezte: „Az iszlám országok teljes mértékben támogatják a PFSZ-t, a palesztin nép törvényes képviselőjét abban a harcban, amelyet elidegeníthetetlen nemzeti jogainak érvényesítéséért folytat, beleértve jogát a visszatéréshez, az önálló nemzeti állam létrehozásához.” És ezzel még távolról sem értek véget az IKSZ akciói! 1980 júniusában Amman- ban, majd szeptemberben Casablancában került sor újabb palesztincentrikus tanácskozásra, az IKSZ tagjai az ENSZ-ben követelték a Biztonsági Tanács összehívását részben Jeruzsálem státusza kérdésében (az 1980. májusi ülés), részben a ciszjordániai telepek kérdésében (az 1980. júniusi ülés). Az IKSZ legeredményesebb akciójának minősítette a Biztonsági Tanács 1980. augusztus 11-i határozatát, amely felszólította a világ országait, ne ismerjék el Jeruzsálem arab részének annektálását. Az IKSZ-nek, pontosabban a szaúdi olajnak nem kis szerepe volt abban, hogy tíz ország (köztük Hollandia, amelynek diplomáciai képviselete az állam kikiáltása óta Jeruzsálemben működött) Tel Aviv- ba tette át diplomáciai képviseletét. A szaúdi politika rendkívüli aktivizálódásában szerepet játszottak a térségben lezajló és számára igen kedvező folyamatok: Egyiptom, az egykori nagy vetélytárs a különbékével degradálta magát, és megszűnt az arabközi politikában meghatározó szerepet játszani. Irán, a másik nagy vetélytárs a forradalmi anarchia lázában égve már nem jelentett komoly veszélyt, s Irakot, a harmadik vetélytársat pedig lekötötte az 1980 szeptemberében kirobbant háború, s nem keresztezte a szaúdi elképzeléseket, Rijádnak már nem kellett az ambiciózus iraki tervek végrehajtásánál a másodhegedűs szerepét játszania. Szaúd-Arábia most érkezett el oda, hogy roppant gazdagságát és befolyását (az Egyesült Államok, Japán, a Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország és Francia- ország első számú olajszállítója) felhasználja a maga vezető szerepének megalapozására. A szaúdi koncepció lényege: az ország jövője és stabilitása nagymértékben függ attól, hogy Szaúd-Arábiának, „az iszlám szent városai őrének”, az IKSZ vezetőjének sikerül-e megoldást találnia a palesztin kérdésre. Olyan megoldást, amely kizárja a „jordániai opciót”, vagyis a jordán-palesztin föderációt, olyan megoldást, amely megteremti az önálló palesztin államot, de ennek az államnak Szaúd-Arábia lesz a védnöke, Rijád gondoskodik az eljövendő palesztin állam „megbízható” tartalmáról. Ez a rijádi garancia a biztosí108
