Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 2. szám - Makai György: A fejlődő országok és a közel-keleti kérdés
elhatározással, hogy felszámoljuk a népek harca ellen folytatott imperialista küzdelem egyik legveszélyesebb gócát. És az az állhatatos politikánk, amellyel üldözzük Afrikában az izraeli beszivárgást, nem más, mint a halálos imperialista rákbetegség továbbterjedésének korlátozására irányuló erőfeszítés!” A Nasszer által kezdeményezett első arab csúcson a Jordán-folyó hasznosítását célzó izraeli terv meghiúsítása kapcsán megfogalmazódik az a merész stratégia, amely papíron igen hatásos, csak éppen a megvalósításához szükséges eszközök hiányzanak. Az egyiptomi elnök egymástól elválaszthatatlan feladatoknak tekinti az imperialista befolyás visszaszorítását, az azonos, haladó elveket valló arab államok együttműködésének megszilárdítását és a palesztinok megsegítését. Ami az imperialista befolyás visszaszorítását illeti, az 1966. december-1967. márciusi „szíriai olajcsata” (a damaszkuszi kormány Kairóval együttműködve nagyobb adót vet ki az angol-amerikai-francia tőkével működő Iraq Petroleum Company-nak az országot átszelő vezetékére, majd hasonló követelést jelent be az ARAMCO-nak Szírián átvezető vezetékét, a Tapline-t illetően is) megadja a döntő lökést az izraeli-amerikai stratégiai szövetség megszilárdulásához. Elindul Izraelbe a modern amerikai fegyverek áradata: 400 harckocsi, 250 vadászbombázó stb. Ez már az 1967. júniusi háború előjátéka. A Palesztin Felszabadítási Szervezet létrehozása ugyancsak Nasszer ötlete. Előzménye az, hogy az ötvenes években újjáéled a palesztin nacionalizmus, megszabadulva a korábbi feudális-vallási kötelékektől. Két irányzata bontakozik ki: a pánarab, amely a nasszeri nacionalizmustól, illetve a Baath-párttól várja a palesztin kérdés megoldását, s a „palesztinocentrikus”, amely az arab nacionalizmus ellentmondásaitól, gyengeségéből kiábrándulva hirdeti, hogy a palesztinoknak maguknak kell kezükbe venniök sorsuk irányítását. A két irányzat közös abban, hogy a palesztin probléma egyetlen megoldását lát- ják csak: megsemmisíteni, lerombolni Izraelt, amely szerintük mesterséges képződmény, az imperializmus előretolt bástyája, s megteremteni azt az egységes Palesztinát, ahol keresztények, mohamedánok és zsidók (legalábbis egy részük, elsősorban azok, akik 1947 előtt telepedtek le) békében élhetnek egymás mellett. Ez a torz és a történelmi realitásokat fel nem ismerő koncepció, amely a nemzeti kérdést vallási szintre redukálja (nem izraeliek és palesztinok, hanem mohamedánok, keresztények és zsidók), bármennyire magán viseli is a defenzív nacionalizmus bélyegét, csak kevéssé számíthat a nemzetközi közvélemény és nem utolsósorban a világosan meghatározott, reális célokért küzdő nemzeti felszabadító mozgalmak hathatós támogatására. Mivel Nasszer Palesztina-koncepciója a prioritások meghatározott sorrendjén alapul - először az imperialista pozíciók gyengítése, azután az azonos elveket valló haladó arab országok megszilárdulása, és csak legvégül a közös fellépés Izraellel szemben, a palesztin jogok érvényesítéséért - meg akarja akadályozni a „felelőtlen” partizánakciókat Izrael ellen, mert ezek szerinte ürügyet adnak Tel Avivnak az agresszív lépésekhez. Ezért tartja szükségesnek a Palesztin Felszabadítási Szervezet létrehozását, természetesen egyiptomi irányítással. Ez a szervezet a kairói politika eszköze, s a fegyveres akciók hiányát a legvadabb demagógia pótolja. A palesztin ügynek roppant károkat okozott a PFSZ korai, „egyiptomi szakaszának” demagógiája, olyan károkat, amelyeket több vonatkozásban mind a mai napig nem sikerült helyrehozni. Elég, ha Ahmed Sukeirinek, a PFSZ első vezetőjének 1967. május 29-i, ammani nyilatkozatára utalunk: „Ha az arabok elfoglalják Izraelt, segítenek az életben maradt zsidóknak, hogy visszatérhessenek azokba az országokba, ahonnan jöttek. Én azonban azt hiszem, hogy senki sem marad életben!” És miközben a Kairó által irányított PFSZ mindenkin túltesz a kártékony demagógiában, egyiptomi és szíriai börtönökben tartják fogva az önálló palesztin mozgalom híveit, azokat, akik Jasszer Arafat vezetésével a júniusi háborút köve101
