Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)

1981 / 2. szám - Makai György: A fejlődő országok és a közel-keleti kérdés

tőén hódítják meg, illetve „palesztinizálják” a PFSZ-t. Súlyos örökség ez a megújhodó PFSZ számára.

1967. június - Izrael agresszív és területszerző háborúja tényleges fordulópontot jelent a térség történetében, a Közel-Kelet most valóságos háborús tűzfészekké válik, s együttesen jelentkeznek olyan elemek, amelyek közül hol az egyik, hol a másik kerül az előtérbe, de egymástól elválaszthatatlanok:

1. Izrael területszerző háborújával, arab területek tartós megszállásával súlyosan sérti az ENSZ alapokmányát, s közügyévé válik a fejlődő országok mindazon szervezeteinek, amelyek az ENSZ alapokmányát elfogadva szembefordulnak a területszerző háborúkkal s az azokat ihlető imperialista politikával (az el nem kötelezettek mozgalma, az Iszlám Konferencia Szervezete, az Afrikai Egységszervezet stb.).

2. Izrael az egész egykori palesztinai ENSZ-mandátumterület bekebelezésével (az 1948-as háborúban megszerezte az ENSZ által megszavazott palesztin-arab állam nagyobbik részét, az 1967-es háborúban „hozzácsatolta” Ciszjordániát és az egyiptomi közigazgatás alatt álló gazai övezet) a palesztin nép legalább felének gyarmatosítója lett, s ezzel a palesztin kérdés korunkban viszonylag későn és döbbenetes módon gyarmati kérdéssé is vált, s a PFSZ harca magára öltötte a klasszikus nemzeti felszabadító mozgalmak jellegét - 1967-ben, amikor a legtöbb gyarmati ország elnyerte már az alkotmányjogi függetlenséget, s a még függetlenségükért harcoló népek (Angola, Mozambik, Namíbia, Bissau-Guinea stb.) több generációs vagy egyenesen évszázados függéstől akartak megszabadulni! Új gyarmat, méghozzá a világ egyik neuralgikus pontján, amely stratégiai helyzete s az olajforrásokhoz való közelsége révén rendkívüli robbanásveszélyt rejtett magában.

3. Izrael a hódító háború révén nemcsak arabok, illetve palesztinok lakta területeket kebelezett be, hanem megkaparintotta Kelet-Jeruzsálemet is, amelyet de facto annektált, majd 1980 májusában egy parlamenti határozattal de jure is Izrael oszthatatlan fővárosává, elidegeníthetetlen részévé nyilvánított. Mivel Kelet-Jeruzsálem az iszlám harmadik szent városa (Mekka és Medina mellett), ez az annektálási politika súlyos kihívást jelentett a közel 800 milliós iszlám világgal szemben. Erre a kihívásra volt válasz 1969 szeptemberében, egy hónappal a jeruzsálemi al-Aksza mecset felgyújtása után az Iszlám Konferencia Szervezetének, ennek a fejlődő országok körében mind jelentősebb szerepet játszó szervezetnek a megalakulása.

4. És végül, de nem utolsósorban: a júniusi háború fényt vetett Izrael és az Egyesült Államok kapcsolatrendszerére, a két ország stratégiai szövetségének tényére. Míg Washington egy évtizeddel korábban még visszaparancsolta Izrael légióit a gazai övezetből, most már megbonthatatlannak tűnő érdekközösség alakult ki a két ország között: az Egyesült Államok vált Izrael eltartójává, s Izrael ennek fejében vállalta a faltörő kos szerepét az Egyesült Államok érdekeit veszélyeztető radikális rendszerekkel szemben. Ebben a forrongó és képlékeny térségben - különösen az iráni forradalom után - Izrael jelenti az egyetlen stabil pontot a „pax americana”, a közel-keleti amerikai béke gazdasági és politikai építményének létrehozásához.

Ez a szövetség azonban súlyos ellentmondással terhes: Izrael problematikus és drága szövetséges, megszálló politikája és Kelet-Jeruzsálemhez való ragaszkodása mindmáig alapvető akadálya annak, hogy harmonikus kapcsolat jöhessen létre az Egyesült Államok és természetes szövetségesei, a konzervatív arab rezsimek között. És mivel e harmonikus kapcsolat kialakulásának fő akadálya a jelenlegi amerikai-izraeli kapcsolatrendszer, a konzervatív arab rezsimek, amelyek nem akarnak és nem is tudnak Izraellel konfrontálni, az Egyesült Államokra kénytelenek nyomást gyakorolni az amerikai-izraeli kapcsolatrendszer fellazítása, módosítása érdekében.

Noha az 1967-es háború nyomán a közel-keleti és a palesztin kérdés a fejlődő

102