Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)

1981 / 2. szám - Makai György: A fejlődő országok és a közel-keleti kérdés

lépése rákényszeríti Izraelt a Sinai-félsziget és a gazai övezet kiürítésére, de a palesztinok­ról nem esik szó, sem ekkor, sem pedig az 1958. júliusi iraki forradalmat követően, amikor a „láncreakció ” elhárítására brit ejtőernyősöket vetnek be Jordániában, és amerikai tengerészgyalogosok szállnak partra Libanonban. 19 61. február - Belgrádban megrendezik az el nem kötelezettek mozgalmának első, alakuló csúcsértekezletét, s 1963 májusában megalakul az Afrikai Egységszervezet. Noha Nasszer egyiptomi elnök a belgrádi csúcs egyik illusztris részvevője, s Egyiptom kezdettől fogva aktív szerepet játszik az Afrikai Egységszervezet tevékenységében, a közel-keleti kérdés ekkor nem jelent akut problémát, s a palesztinok ügye még nem foglalkoztatja a fejlődő országokat. 1964. január - Nasszer kezdeményezésére összeül Kairóban az első arab csúcsérte­kezlet. Két fontos határozat születik: az egyik a Jordán-folyó vizének hasznosítását célzó izraeli tervek elhárítása, a másik a Palesztin Felszabadítási Szervezet létrehozása. Érdemes e két határozat hátterét megvilágítani, mert így könnyebben megértjük a jelenlegi közel-keleti probléma genezisét. Való igaz ugyan, hogy a nemzetközi imperializ­mus, s elsősorban az amerikai imperializmus már korábban is érdekelt volt a térségben, már korábban is törekedett a nemzeti felszabadító mozgalmak szétzúzására, illetve meg­fékezésére, a szocialista országok, e mozgalmak természetes szövetségesei növekvő befolyásának ellensúlyozására, de azért más a szándék, és más a tettekben megnyilvánuló politika. Az Egyesült Államok viszonylag későn jelent meg ebben a térségben, az 1956-os szuezi válság idején valóságos békeapostolként igyekezett politikai tőkét kovácsolni angol és francia vetélytárs-szövetségeseinek baklövéseiből. (Ben Gurion izraeli minisz­terelnök 1957 tavaszán még ótestamentumi átkokat szórt Washingtonra, amiért követel­te az izraeli megszállók azonnali távozását a gazai övezetből.) És noha Eisenhower elnök nem sokkal később meghirdeti a térségben a kommunistaellenes szent szövetség doktrí­náját, majd egy év múlva partra szállnak Libanonban az amerikai tengerészgyalogosok, ez a politika jobbára rögtönzésekből áll, átfogó elképzelések nélkül. A térség fontos az Egyesült Államok számára, de még nem létfontosságú, hisz Amerika csak 1970-ben szűnik meg olajexportáló lenni. A washingtoni politika fordulatát az 1962-es jemeni forradalom készíti elő. A közép­kori teokráciát megdöntő fiatal katonatisztek segítséget kapnak Egyiptomtól, a királypár­tiakat viszont Szaúd-Arábia támogatja. Washington, amely az utolsó pillanatig remé­nyeket fűz ahhoz, hogy a nasszeri nacionalizmust kommunistaellenes irányba fordít­hatja, most a „dominó-elmélet” hatása alá kerül: mi lesz, ha továbbterjed a „jemeni métely”, elbukik a szaúdi monarchia, s „nasszerizálódik” az egész Arab-félsziget? Szaúd-Arábia már tényleges washingtoni érdekeltség, a nagy olaj monopóliumok kon­zorciumának, az ARAMCO-nak a vadászterülete. Fejszal herceg, szaúdi miniszterelnök segítséget kér Nasszerrel szemben az Egyesült Államoktól, s Kennedy elnök kötelezett­séget vállal, hogy megvédi Szaúd-Arábiát egy esetleges külső támadással szemben. Kennedy kötelezettsége mindmáig érvényben van, napjainkban is ez a különleges szaúdi-amerikai kapcsolat alapja. A washingtoni politika fordulatának másik eleme Izrael és az Egyesült Államok közös stratégiájának kikovácsolódása volt-a jemeni forradalom nyomán indul meg a két ország közeledésének folyamata. Feltartóztatni a nasszerizmust az Arab-félszigeten, és Izraelt faltörő kosként felhasználni a radikális arab rezsimek megdöntésére vagy meg- gyöngítésére - így fogalmazódik meg a térségben az immár koherens amerikai stratégia, tükrözve a kiábrándulást az arab nacionalizmus formálhatóságában. Nasszer már jóval korábban, a Népi Erők Nemzeti Kongresszusának 1962. májusi ülésén rámutat a csak később realizálódó összefogás lényegére: „Népünknek az az elszántsága, hogy véget vet Izrael ellenséges tevékenységének a palesztin haza egy részén, egyet jelentene azzal az 100

Next

/
Thumbnails
Contents