Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)

1981 / 1. szám - Szerb István: Az Egyesült Államok Kína-politikája: újabb szakasz kezdetén?

embargó is fenyegetést jelentene a Csendes-óceán nyugati övezetének békéjére és biztonságára nézve, s az Egyesült Államok súlyos aggodalmát váltaná ki”. Tekintettel arra, hogy Teng a gazdasági jellegű megállapodások ellenére sem tudta kieszközölni az amerikai vezetésnél a tajvani kérdés rendezését, a kínai nemzeti célt képező országegyesítés továbbra is a ködös távolba vész, a Vietnam elleni katonai kaland kudarca pedig még csak fokozta a kínai vezetők belső vitáit. 1979 tavaszán-nyarán, összefüggésben a gazdasági prioritások körül kiújult vitákkal, a „kiigazítás” szükségességével, Teng Hsziao-ping pozíciója egy időre megingott. Egy pillanatra még visszavonulásának gondolata is felmerült, mint arra az International Herald Tribune 1979. július 10-i száma is utalt. Valószínűleg ebben az összefüggésben válnak érthetővé Etua Kuo-feng szavai, melyeket a Zsenmin Zsipao 1979. március i-i száma idézett, utalva a Blu­menthal amerikai pénzügyminiszterrel folytatott megbeszélésekre: „Kína és az Egyesült Államok kapcsolatai lépésről lépésre fejlődhetnek.” Az is nyilvánvaló azonban, hogy ez a fejlemény, amely végeredményben a kínai-amerikai kapcsolatok bővítésében történt pillanatnyi megtorpanásnak te­kinthető, nem választható el azoktól az erőfeszítésektől, melyeket az amerikai­szovjet kapcsolatok szinten tartásának amerikai hívei a SALT-II szerződés alá­írásának előkészítése érdekében - ugyanebben az időszakban - kifejtettek. Mindenesetre figyelemre méltó, hogy a kínai vezetés belső erőviszonyainak ala­kulása, ennek következtében a kínai-szovjet viszony egyes lépései mennyire szo­rosan kötődnek a szovjet-amerikai kapcsolatokhoz. Mindazonáltal 1979 folyamán az amerikai és a kínai kormány tagjai kölcsö­nös látogatások sorozatát bonyolították le, s így kaptak tartalmat azok a keret­megállapodások, amelyeket Teng Hsziao-ping washingtoni útja alkalmával kö­töttek. Blumenthal pénzügyminiszter a vagyonjogi kérdéseket rendezte még már­ciusban, Juanita Creps kereskedelemügyi miniszter májusban a tudományos adatcseréről, a meteorológia területén való együttműködésről, Califano egész­ségügyi miniszter a gyógyszergyártás és a közegészségügy kérdéseit érintő té­mákról, Mondale alelnök pedig augusztusban hidroenergetikai együttműködés­ről, termőföldek ismételt művelésbe vételéről írt alá megállapodásokat. A fe­szültebbé váló nemzetközi légkör, s ezzel párhuzamosan az amerikai-kínai kap­csolatok ismételt élénkülésének volt egyik kísérő jelensége Jackson szenátornak, a szélsőségesen szovjet- és szocialistaellenes amerikai politikusnak a pekingi lá­togatása, mely a két ország közötti szovjetellenes együttműködés fokozásának szükségességét volt hivatva bizonyítani. Külön kell szólni Brown hadügyminiszter 1980. januári pekingi útjáról, il­letve Keng Piao miniszterelnök-helyettes májusi washingtoni látogatásáról, mert ezek már az előző év januárja óta erősen megváltozott nemzetközi légkör követ­keztében az egyre erőteljesebbé váló katonai együttműködés szférájába tartoztak. Nyilván e megbeszélések eredményének tudható be, hogy az Egyesült Államok 24

Next

/
Thumbnails
Contents