Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)

1981 / 1. szám - Szerb István: Az Egyesült Államok Kína-politikája: újabb szakasz kezdetén?

- a szocialista országokat érintő exporttilalmi előírások tekintetében - Kínát ma már „külön elbírálás” alá vonta, s gyakorlatilag mindazon technológiai eszközök és rendszerek exportját engedélyezi Kínába, melyek nem minősülnek „támadónak”. Ezzel egyidejűleg, ha különösebben nem is ösztönzi, de nem is akadályozza NATO-partnereit abban, hogy katonai technológiát adjanak el Kínának.

A maga részéről a kínai kormány is mindent megtett azért, hogy a nyugati cégek számára megkönnyítse a Kínával való gazdasági kapcsolatok megteremtését és fejlesztését. Az ONGY 1979 júniusában tartott V. ülésszakán a vegyes vállalatokról hozott törvény ennek intézményesítését szolgálta.

E rövid áttekintésből is nyilvánvaló, hogy 1977-1980-ban az Egyesült Államok és a KNK között a már korábban is meglevő politikai kapcsolatok mellett a műszaki-tudományos „együttműködésnek” (gyakorlatilag a Kínába irányuló amerikai technológiaexportnak) olyan hálózata alakult ki, mely Kínát közel - vagy legalábbis közelebb - engedi az élenjáró nemzetközi színvonal forrásaihoz. Szinte teljes mértékben vonatkozik ez a nem katonai jellegű technológiára, de bizonyos ágazatokban minden valószínűség szerint a katonaira is.

1980-ban, amikor újabb lendületet kapott az Egyesült Államokban a fokozott amerikai-kínai külpolitikai együttműködést sürgető irányvonal, nyilvánosságra kerültek azok a viták is, amelyek a Kínával létesítendő valamiféle „szövetség” szükségessége körül zajlottak és zajlanak az amerikai külpolitikai tervező körökben.

Aligha tévedünk, ha azt állítjuk, hogy a Kínát érintő gyakorlati lépések során ez a kérdés egyike lesz az elsőknek, melyekkel az új amerikai kormányzatnak szembe kell néznie.

1 Far Eastern Economic Review, 1980. augusztus 1-7.

2 Vance külügyminiszter 1977. február 9-én nyilatkozott erről először a New York Times-nak, jelezve, hogy az ügyben már folynak a megbeszélések. The Department of State Bulletin, 1966/1977.

3 1977. május 4-i sajtóértekezletén a következőket nyilatkozta: „Valóban nehéz dolog a normalizálás felé haladni. Amint azt mindannyian tudják, kapcsolataink normalizálását, mint végső célkitűzést, a Sanghaji Közleményben leszögezett elvként jelöltük meg, s ez olyan elv, mely részünkről elfogadásra talál. Hogyan haladhatunk majd az időtényező és a módozatok terén, ez nagyon nehéz kérdés, ráadásul olyan, amelynek a kínaiakkal való megvitatásához időre van szükség; ez utóbbit pedig csak szemtől szembe folytatott tárgyalásokon végezhetjük el.” The Department of State Bulletin, 1978/1977.

4 Ezt az összetett helyzetet kitűnően mutatják Vance KNK-beli útja előtt és után tett nyilatkozatai :- 1977. június 20-én a New York-i Ázsia Társaságban: „A baráti kapcsolatot Kínával küpolitikánk központi elemének tekintjük. Kína szerepe alapvető a világbéke megőrzésében. Pozitív viszonyunk Kínával nemcsak regionális szinten fontos, hanem az egész világ egyensúlyi helyzete szempontjából is.” The Department of State Bulletin, 1988/1977.-KNK-beli látogatása befejeztével tartott pekingi sajtóértekezletén: „Azt mondhatnám, hogy jobban informált lettem itt. Ez bizonyos, kétség sem férhet hozzá. Azt hiszem, hogy a megbeszélések után a KNK vezetői feltehetőleg jobban értik kormányomnak és az Egyesült Álla25