Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 2. szám - Somogyi Ferenc: A szocialista orientációjú fejlődés Fekete-Afrikában
A külső körülmények jelentős szerepének elismerése mellett vissza kell utasítani a visszavonulásra kényszerített reakciós köröknek a forradalom exportjáról hangoztatott nézeteit. Nem téveszthető ugyanis szem elől, hogy a Fekete-Afrika számos országában tapasztalt erjedés nem külső beavatkozás következménye, hanem az objektív belső folyamatok eredménye. A nem kapitalista fejlődés gyakorlatának térhódítása olyan belső körülményeket feltételez, amelyek a nemzeti és a társadalmi felszabadítás folyamatai összekapcsolásának irányába hatnak, és kedvező feltételeket teremtenek a történelmi útrövidítés koncepciójának választásához, elfogadtatásához és gyakorlati megvalósításához. A kapitalizmus mint gyarmatosító imperializmus jelent meg Fekete-Afrikában. Ez a körülmény csökkentette a kapitalizmus népszerűségét a kontinens népei szemében, és megkönnyítheti a társadalmi haladás irányába mutató fejlődés szükségszerű antikapitalista jellegének elfogadtatását.20 Az a tény, hogy Fekete-Afrika legtöbb országában mind ez ideig egyáltalán nem alakultak ki, vagy csak nagyon kezdetlegesek a hazai kapitalizmus elemei, megkönnyíti a nem kapitalista fejlődési út választását. A belső tényezők közül azonban a legfontosabb az az objektív szükségszerűség, amely az elmaradott társadalmi és gazdasági viszonyok fejlesztését, a még kialakulatlan nemzeti, sokkal inkább csak állami keretek között élő népek egységének megteremtését követeli. Ezek a feladatok ugyanis következetesen csak a nem kapitalista fejlődés útján oldhatók meg ezekben az országokban. Széles körben elterjedt az a felfogás, miszerint a Fekete-Afrikában uralkodó tradicionális, közösségi jellegű társadalmi és gazdasági viszonyok, valamint az itt élő népek természetes erkölcsi felfogása és hagyományai több vonatkozásban a kizsákmányolástól mentes társadalom megteremtése irányába hatnak. A bizonyos mértékig még differenciálatlan viszonyok egyrészt valóban kedvező alapot teremthetnek a nem kapitalista irányú fejlődéshez, a magasabb rendű közösségi formák kialakításához, másrészt viszont a primitív viszonyokhoz való ragaszkodás jelentős mértékben hátráltathatja is mind a termelőerők fejlődését, mind a tömegek tudati színvonalának emelését. A nem kapitalista út eszméjének és gyakorlatának térhódítása F ekete-Afrikában A történelmi útrövidítés eszméje és az annak gyakorlati megvalósítására irányuló kísérletek mintegy két évtizedes múlttal rendelkeznek. E folyamat kibontakozása során, a nem kapitalista jellegű fejlődés gyakorlatának földrajzi értelemben vett terjedésével párhuzamosan, jelentősen változott, mélyült annak tartalma és tisztult eszmei alapja. Történelmileg azok az országok tartoznak az első csoportba, amelyek a kontinensen elsőként tettek kísérletet a kapitalista fejlődési szakasz kikerülésére (Ghana, Guinea, Mali). A függetlenség kikiáltása utáni időszakban érvényesülő fejlesztési koncepcióikban célként meghatározott szocializmus azonban elsősorban a tradicionális afrikai viszonyokra, erkölcsi és pszichológiai tényezőkre épült.21 Bár ezek az országok az antiimperializmus talaján, következetlen, utópisztikus nacionalista eszmerendszerük alapján néhány jelentős lépést tettek a nem kapitalista fejlődés útján, a remélt gyors siker elmaradt. A ghanai és a mali kísérlet az imperialista reakció manőverei, valamint az elkövetett belpolitikai hibák következtében elbukott, és a guineai fejlődés teljes kibontakozása is mind a mai napig várat magára. Az első forradalmi kísérletek váratlanul érték a gyarmattartó hatalmakat, és több lényeges kérdésben sértették érdekeiket. A további radikalizálódást megelőzendő, a leg84
