Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)

1981 / 1. szám - Szerb István: Az Egyesült Államok Kína-politikája: újabb szakasz kezdetén?

-mondja fel a Tajvannal kötött kölcsönös védelmi szerződést;- fejezze be fegyveres erőinek kivonását Tajvanról.

Minthogy az amerikai kormányzat elfogadta a kínai feltételeket, 1978 nyarán tulajdonképpen megszületett az elvi megállapodás a diplomáciai kapcsolatok normalizálásáról, cserébe a „négy modernizálás” katonai vonatkozásaihoz való amerikai hozzájárulásért.8

A tudományos-technikai együttműködés gyakorlati kérdéseinek tisztázására Frank Press elnöki tanácsadó vezetésével 1978. július 7-10. között nagy amerikai szakértői küldöttség látogatott Kínába. A kínai sajtó rövid közlése szerint a megbeszélések az alábbi területeket érintették: adatcsere, közös kutatások, diákcsere, tudományos továbbképzés, űrkutatás, energiatermelés, oceanográfia, nyersanyagfeltárás, mezőgazdaság, közegészségügy.

Ugyancsak figyelemre méltó, hogy nem sokkal Brzezinski pekingi megbeszéléseinek befejezése után az amerikai kormány hozzájárult a katonai célokra is felhasználható, repülőgépről üzemeltethető geológiai feltárórendszerek Kínának való eladásához.

Az amerikai tudósküldöttség látogatását követően pedig gyarapodott az Egyesült Államokból hosszabb-rövidebb időre Kínába látogató, kínai származású amerikai tudósok száma. Úgy tűnik, ez a folyamat azóta állandósult.

Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az amerikai globálstratégiai tervek, ezen belül a Kína-politika módosulása nem ment végbe teljesen zökkenő- mentesen: az amerikai külügyi vezetés - főként Vance külügyminiszter körül csoportosuló - egyes tagjai részéről, védekező álláspontba szorulva ugyan, de olyan vélemények fogalmazódtak meg, melyek az amerikai-szovjet, illetve az amerikai-kínai kapcsolatok összefüggéseiben lényegesen mértéktartóbbak voltak, a korábbi évek gyakorlatához jobban kötődtek, mint a Brzezinski által képviselt nézetek. Marshall D. Shulman, a külügyminiszter tanácsadója például 1978. szeptember 26-án a Képviselőház Külügyi Bizottságában az amerikai-szovjet kapcsolatokat elemezve a következőképpen szólt Kínáról:

„Az elmúlt hónapokban a szovjetek mind erőteljesebben juttatták kifejezésre a KNK és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok fejlődése miatti aggályaikat, és úgy tűnik, ez a kérdés az amerikai-szovjet viszony egyik fő tényezőjévé válik. A szovjet aggályok erőteljesebb kifejtése elsősorban a kínai külpolitika jelenlegi, kifelé forduló irányzatának és világszerte a Szovjetunióval való szembenállás fokozását célzó mind aktívabb törekvésének tudható be.” . . .„Többször is hangot adtunk hivatalos álláspontunknak, amely szerint a kínai-amerikai viszony kívánatos fejlemény a világbéke szempontjából, és nem irányul egyetlen más ország érdekei ellen sem.”... A Szovjetunió „különösen érzékenyen viszonyul ahhoz a lehetőséghez, hogy az Egyesült Államok, illetve a Nyugat katonai technológia és felszerelés forrásává válhat a KNK számára.” . .. „A szovjetek nyugtalanságának mélyre nyúló gyökerei vannak, és ezért bizonyosnak látszik, hogy ez a kérdés a szovjet-amerikai viszony kényes pontja marad.”