Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)

1981 / 1. szám - Szerb István: Az Egyesült Államok Kína-politikája: újabb szakasz kezdetén?

A pekingi vezetőkkel 1978 májusára tervezett tárgyalásaihoz időzítve - április 27-én - beszédet mondott a New York-i Japán Társaság előtt. Itt világosan kifejtette az Egyesült Államok azon eltökélt szándékát, hogy nem vonul vissza Ázsiából, s leszögezte, hogy az amerikai-kínai viszony az Egyesült Államok nemzetközi politikájának központi elemét képezi. Bejelentette: „Törekedni fogunk a Kínával való kapcsolataink kiszélesítésére. Fontos, hogy előrelépjünk a Kínával való viszony normalizálása terén, és ezért konzultálni fogunk a kínaiakkal a kölcsönös érdeklődésre számot tartó főbb nemzetközi kérdésekről.” Hogy félreérthetetlenné tegye mondanivalója lényegét, hozzátette: „Érdekeink megkövetelik e politika határozott végrehajtását, és mindez összhangban van a japán érdekekkel is”.5 A fenti gondolatokat, az amerikai stratégiában játszott kínai szerep minőségi felértékelését tükrözték Mondale alelnök szavai is, aki - a délkelet-ázsiai államokban, valamint Ausztráliában és Új-Zélandon tett látogatása befejeztével - 1978. május 10-én Honoluluban mondott beszédében kifejtette: „A Kínához fűződő viszonyunk hozzájárul a szilárd egyensúlyhoz a csendesóceáni térségben. Törekedni fogunk e viszony elmélyítésére. Kína egyre konstruktívabb erővé válik a térségben, és délkelet-ázsiai politikája több szempontból egybevág a miénkkel.”8

Ilyen előzmények után került sor 1978. május 20-23. között Brzezinski pekingi megbeszéléseire. Találkozott Teng Hsziao-ping miniszterelnök-helyettessel, és udvariassági látogatást tett Hua Kuo-fengnél. A megbeszélésekről beszámolva a Zsenmin Zsipao - többek között - a következőket idézte Brzezinskitől: „Három alapvető meggyőződésből kiindulva fejlesztjük kapcsolatainkat: az Egyesült Államok és a KNK barátsága életbevágó és hasznos a világbéke szempontjából; az Egyesült Államoknak érdeke egy megbízható és erős Kína léte. Az Egyesült Államok elnöke baráti kapcsolatokat akar az erős Kínával. Elhatározta, hogy együttműködik önökkel a kapcsolataink teljes normalizálásához vezető úton még megmaradt akadályok felszámolásában, a Sanghaji Közleményben foglaltaknak megfelelően.”7 Brzezinski pekingi tárgyalásaival tehát az Egyesült Államok ismét kísérletet tett a kínai vezetés csoportjai közötti küzdelem befolyásolására, a nyugati orientációjú vonal támogatására, ez alkalommal már oly módon, hogy a nemzetközi élet alapkérdéseiben szinte teljesen egyenlő partnernek állította be Kínát, valamint hogy újabb - azonban ezúttal sem pontosított - ígéretet tett a tajvani kérdés Kína számára elfogadható rendezésére.

Brzezinski konkrét javaslatokat tett a kínai vezetésnek arra vonatkozóan, hogy az Egyesült Államok, valamint nyugat-európai partnerei miként tudnának részt venni a „négy modernizálás” megvalósításában, elsősorban tudományos-technikai és ipari vonatkozásokban, ezen belül a kínai hadsereg korszerűsítésében.

Ezeket a javaslatokat Teng Hsziao-ping pozitívan fogadta. Kínai részről viszont ismételten megfogalmazták a diplomáciai kapcsolatok felvételének előfeltételeit, vagyis az Egyesült Államok-szakítsa meg a diplomáciai kapcsolatát a tajvani rezsimmel;

20