Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 2. szám - Marton Imre: Eszmei áramlatok a gyarmati rendszer szétesésének és a harmadik világ differenciálódásának időszakában
MARTON IMRE Eszmei áramlatok a gyarmati rendszer szétesésének és a harmadik világ differenciálódásának időszakában A gyarmati rendszer szétesése idején különböző ideológiai áramlatok mind nyíltabban vonták kétségbe a kolonializmus gazdasági, kulturális és civilizációs küldetését. Ezek a kritikák abból a nacionalizmusból, azokból a kulturális, történelmi, vallási és erkölcsi értékekből táplálkoztak, amelyeket a betolakodó idegenek megtagadtak, lebecsültek, valamint forradalmi eszmékből, különösképpen a marxista ideológiából. Aimé Césaire a negyvenes évek végén írta „Értekezés a kolonializmusról” c. művét, amelyben igen erőteljesen fejeződik ki a gyarmatosítás leleplezése a kapitalista rendszer bírálata alapján. „Mi valójában a gyarmatosítás lényege ? Nem jelent sem evangelizációt, sem filant- ropikus kezdeményezést, sem a tudatlanság, a betegségek, az önkény határainak össze- szorítását, sem az Isten hatalmának kiszélesedését, sem a jog kiterjesztését. .. Véleményem szerint a gyarmatosítás a civilizációtól végtelenül messze áll... Statisztikai adatokat, több kilométernyi hosszúságú utakat, csatornákat, vasútvonalakat sorakoztatnak fel előttem tényékként... Én az önmagukból kifordított társadalmakról, az eltiport kultúrákról, a romba döntött intézményekről, az elrabolt földekről, az üldözött vallásokról, a páratlan művészi értékek megsemmisítéséről beszélek. Azokról a milliókról, akikbe beleoltották a félelem, az alsóbbrendűség érzését, a rettegést, a megalázkodást, a reménytelenséget... A gyarmatosítás a legcivilizáltabb embert is embertelenné teszi. A gyarmatosítás a barbarizmus hídfője a civilizációban, ahonnan mindenkor kiindulhat a civilizáció teljes tagadása . .. Európa üdvözülése nem a módszerekben végbemenő forradalom dolga, hanem maga a forradalom feladata, azé a forradalomé, amely zászlajára tűzi annak az egyetlen osztálynak az uralmát, amely egyetemes hivatást tölt be, mert a történelem minden baját a proletariátus viseli.”1 A gyarmatosításnak ez a gyökerekig hatoló kritikája feltárja a kolonializmus, az imperializmus és a kapitalizmus közötti kapcsolatot, eljut annak a szerves összefüggésnek a felismeréséig, amely a gyarmati népeket és a világ proletariátusát egyesíti a mindennemű kizsákmányolás és elnyomás elleni harcban. ötvenes években azonban kialakultak olyan eszmei és politikai áramlatok, amelyek mind a nemzetközi tőkével, mind a proletár internacionalizmussal szemben egy másfajta internacionalizmust igyekeztek előtérbe állítani, éspedig a három kontinens népeinek sajátságos nemzetközi szolidaritását. A bandungi konferencián több függetlenné vált állam és felszabadító mozgalom képviselője ilyen értelemben hirdette meg a nemzet46
