Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 1. szám - Szerb István: Az Egyesült Államok Kína-politikája: újabb szakasz kezdetén?
Az 1977. június 24-i Presidential Review Memorandum az említett felülvizsgálat eredményeit összegezve, akkor még azt állapította meg, hogy katonai technológia átadása Kínának nem felelne meg az amerikai nemzeti érdekeknek. „Bizonyos pontokon az amerikai-kínai katonai együttműködés miatti szovjet érzékenység megmerevítené a szovjet álláspontot az amerikai-szovjet kapcsolatok még olyan lényeges kérdéseiben is, mint a SALT-II” - szögezte le.1 Az új kínai vezetés belső erőviszonyainak kiforratlanságát látva, a Carter- kormány 1977 elején viszonylag jelentéktelen ügyben tette meg első kezdeményező lépését Peking felé. Ez a befagyasztott pénzügyi kapcsolatok kérdésében történt, amely ugyan csupán részterülete a kétoldalú kapcsolatoknak, mégis kiválóan alkalmasnak bizonyult a kínai fél hozzáállásának pontos lemérésére.2 Miután megkezdődtek Vance „felmérő” pekingi látogatásának előkészületei, egyik nyilatkozatában a külügyminiszter kifejtette, hogy a Sanghaji Közleményben foglaltakat az Egyesült Államok továbbra is érvényben levőnek tekinti, azaz megerősítette a kapcsolatok teljes normalizálására való törekvést a Carter- kormány részéről is.3 1977 nyarán, Vance külügyminiszter pekingi látogatása idején - bár azt pontosan időzítették a kínai vezetés Teng Hsziao-ping-féle szárnyának kezdődő előtérbe nyomulásához - az amerikai vezető körökben heves belső viták folytak a kapcsolatok tartalmának kérdéséről. Jóllehet ekkor hangzottak el először olyan amerikai megnyilatkozások, miszerint a kínai kapcsolat „az amerikai külpolitika központi elemének tekintendő”, végül is Vance pekingi tárgyalásának eredménytelensége azt mutatta, hogy mindkét oldalon tisztázatlanok az erőviszonyok, és eldöntetlenek a további közeledést irányító elvek. A tárgyalások végén csak a Sanghaji Közlemény tételeit ismételték meg, és általánosságokban állapították meg a két ország közötti érdekazonosságot a „teljes normalizálást” illetően, vagyis a diplomáciai kapcsolatok felvételére és a tajvani kérdésben való áttörésre így akkor még nem kerülhetett sor.4 A kínai vezetésen belüli küzdelmet rendkívül gondosan nyomon követő, kezdeményező amerikai külpolitikai lépések eredményeként azonban 1978-ban nagymértékben megélénkültek a kétoldalú kapcsolatok, s ez az év valóban meghozta a „teljes normalizálást” - a diplomáciai kapcsolatok felvételével. Az 1978-as év a Kínával való kapcsolatokra vonatkozó amerikai nézetek módosulásának éve is lett, szorosan kötődve ahhoz a globálstratégiai koncepcióhoz, melynek jegyében az Egyesült Államok a fegyverkezési hajsza felújításával kísérletet tesz a hetvenes évek elejére kialakult szovjet-amerikai nukleáris, és stratégiai egyensúly megbontására. Brzezinski nemzetbiztonsági főtanácsadó fogalmazta meg a legvilágosabban és a leghatározottabban a Kínával kapcsolatos új nézeteket, s egyben ő volt az amerikai-kínai viszony minőségileg új szakaszát megnyitó események legfőbb végrehajtója is.
