Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 2. szám - Földvári Gábor: A fejlődő országok és az ENSZ
fegyverkísérletek mielőbbi betiltását, a tényleges nukleáris leszerelést. Szorgalmazzák a SALT—II. ratifikálását, elítélik az Egyesült Államok új nukleáris doktrínáját. A szocialista kezdeményezésű határozati javaslatok mögé is sok esetben felsorakoznak szavazataikkal, bár az egyes kérdések vitájában formálisan igyekeznek elkerülni, hogy valamely katonai szervezethez tartozó tagállam vagy államcsoport nézeteit nyíltan támogassák. Az el nem kötelezettségnek ez a fajta értelmezése így esetenként olyan semlegességhez vezet, amely egyenlőségi jelet tesz a leszerelésért küzdő erők és a fegyverkezést kikényszerítő, a konkrét leszerelési intézkedéseket ellenző hatalmak közé, és amely így végső soron gyengíti a haladó erők összefogását a leszerelésért folyó harcban. A kép teljesebbé tételéhez tartozik az is, hogy a fejlődő országok, részben az el nem kötelezettség már említett egyszerűsített értelmezése miatt, részben, mert sem kellő tapasztalattal, sem megfelelő eszközökkel nem rendelkeznek a leszerelés tényleges menetének befolyásolására, gyakran másodlagos területekre összpontosítják figyelmüket. A fegyverkezési hajszát kiváltó okok és összefüggések megfelelő feltárása helyett sok esetben olyan döntéseket kezdeményeznek és fogadtatnak el szavazataikkal - tanulmányok készítése, szakértői csoportok felállítása stb. -, amelyek tevőlegesen nem viszik előre a leszerelés ügyét, és amelyek csak feleslegesen terhelik az ENSZ amúgy is óriásira duzzadó költségvetését. Más esetekben tapasztalható radikalizmusuk nem veszi figyelembe a realitásokat, és ezért - a jó szándék ellenére - nem éri el kitűzött célját. Az Atomsorompó Szerződés második felülvizsgálati konferenciája, amely többszöri hosszabbítás ellenére is eredménytelenül ért véget 1980 szeptemberében, ismételten bizonyította a fejlődő országok eltökéltségét, hogy az események menetét döntően befolyásolják. A konferenciát előkészítő bizottság három ülésszaka, de a konferencia első két hete alapján is remélhető volt, hogy a felülvizsgálati konferencia eredménnyel jár, az első konferenciához hasonlóan záróokmányt fogad el, amely megerősíti a szerződés fő célkitűzését: az atomfegyverek elterjedésének megakadályozását. Mivel a fejlődő országok úgy vélték, hogy az atomenergia békés felhasználásának áldásaiból túlságosan keveset juttatnak számukra, és hogy az atomtechnikát és -technológiát birtokló fejlett országok nukleáris fegyverkezési versenye nem csökken, sőt újabb lendületet vesz, nem egyeztek bele olyan záróokmány elfogadásába, amely véleményük szerint nem kellően tükrözi fenti értékelésüket és következtetéseiket.3 Kísérletek az ENSZ felépítésének és működésének további módosítására, az alapokmány felülvizsgálatára Az ENSZ és a legtöbb szakosított szervezet alapokmánya és működésének formái még abban az időben alakultak ki, amikor a fejlődő országok csak kis számban képviseltethették magukat a nemzetközi szervezetekben, és a jelenlevőknek sem volt tényleges beleszólásuk a döntésekbe. A fejlődő országok most úgy vélik, hogy új viszonyok alakultak ki, amelyek reformokat, új szabályozást és egyes esetekben új szervezeti kereteket tesznek szükségessé és lehetővé. Egyre határozottabb fellépésük hátterében az a felismerés is áll, hogy követeléseik érvényre juttatása sokkal hatékonyabb lesz akkor, ha sikerül megváltoztatniuk azt a mechanizmust, amelynek működtetésével a fejlett tőkés országok eddig megakadályozták vagy elnyújthatták a hozott döntések megvalósítását. A fejlődő országok ez irányú igényeinek kielégítésében történtek bizonyos lépések. Ezekről részben már volt szó az ENSZ gazdasági és szociális szervei átszervezésének kapcsán és a leszerelési kérdések taglalásánál. Az eddigi vívmányokat azonban a fejlődő országok korántsem tartják kielégítőnek. Nagyobb arányú részesedést óhajtanak az 42
