Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 2. szám - Földvári Gábor: A fejlődő országok és az ENSZ
ENSZ meghatározott létszámmal működő választott szerveiben és bizottságaiban. Azzal érvelnek, hogy 1945 óta a szervezet létszáma csaknem megháromszorózodott. Az új tagállamok túlnyomó többsége a 77-ek csoportjához tartozik. A választott szervek eddigi időnkénti bővítése csak olyan kompromisszumos eredményre vezetett, amely nem tudta biztosítani az afrikai, ázsiai és latin-amerikai földrész méltányos képviselését. A fejlődő országok általános offenzívájának kibontakozását mutatja, hogy néhány év óta egyre határozottabban követelik már a Biztonsági Tanácsnak, az ENSZ legfontosabb döntéshozatali, a nemzetközi béke és biztonság fenntartásáért felelős szervének bővítését, és a határozatok elfogadási rendjének és feltételeinek megváltoztatását is. Ennek során a Biztonsági Tanács, de hozzátehetjük, az egész ENSZ-rendszer alappillérét, a nagyhatalmak egyhangúságának elvét is támadják. (Lásd az India és 18 más fejlődő ország által 1980. december 3-án A/35(L. 34) Rév. 1. jellel benyújtott indítványt és az ENSZ alapokmányával, a szervezet szerepének erősítésével foglalkozó különleges bizottság A/35/33. számú jelentését.) A javaslatokat előterjesztő fejlődő országok az el nem kötelezettek csúcsértekezleteinek határozataira - köztük a havannai értekezlet állásfoglalására - hivatkozva tartják szükségesnek a módosításokat. Említést tesznek az ENSZ taglétszámában a legutóbbi módosítás óta (1963) történt emelkedésről (113 helyett 154). Megítélésük szerint a vétójog biztosítása ellentétes az ENSZ fő vezérelvével, az államok szuverén egyenjogúságával. A Biztonsági Tanács létszáma bővítésének a fejlődő országok képviseleti arányának javulását kell eredményeznie, összhangban a megváltozott erőviszonyokkal. A fejlődő országok megállapításai önmagukban tényszerűnek, objektívnek tűnnek. A Biztonsági Tanács eddigi működésének tapasztalatait, a Tanács fő funkcióját és a javasolt reformból fakadó veszélyeket figyelembe véve azonban az egyes következtetések célszerűsége és logikája már vitatható. A Biztonsági Tanács gondosan kiegyensúlyozott összetétele, amely a reális politikai, gazdasági és katonai erőviszonyokat és érdekeket kellőképpen figyelembe vette, megfelelőnek bizonyult. A Biztonsági Tanács az ENSZ keretei között a nemzetközi békét és biztonságot súlyosan veszélyeztető esetekben betöltötte feladatát. Kérdéses, hogy növelhető-e a hatékonysága a taglétszám emelésével. A Biztonsági Tanács - az ENSZ többi fő szervétől eltérően - végrehajtó hatalom is. Határozatai minden tagállamra nézve kötelezőek. Be nem tartásuk szankciókat vonhat maga után. Az ilyen határozatokat politikai, gazdasági, katonai realitásokkal kell alátámasztani, egyébként végrehajtásuk nem biztosítható. Ezt a követelményt a taglétszám változtatása nem módosíthatja. A vétójog eltörlése vagy megnyirbálása különösen veszélyes következményekkel járhat. A Tanács bármelyik állandó tagjának érdekeit sértő határozat végrehajtásának erőltetése nem javítaná, hanem ellenkezőleg, veszélyeztetné a nemzetközi békét és biztonságot. Az egyhangúság kötelező elve jól kiegyensúlyozott szabály, amely gondosan kimunkált kompromisszum eredményeként jött létre, önmegtartóztatást jelent a nagyhatalmak részéről, éppen a konfliktusok határok között tartása érdekében. A vétójog értékét, következményeit csak az egész emberiség érdekeinek tartós érvényesülésével és nem az egyes országok érdekeire rövid távon gyakorolt hatással mérhetjük le. A Biztonsági Tanács bővítésének javaslata a „méltányos földrajzi eloszlás” elvét állítja a követelés középpontjába. A biztonsági tanácsbeli tagság esetében ez csak az egyik tényező, az ENSZ alapokmánya szerint is, amely önkényesen figyelmen kívül hagyja a különböző társadalmi-politikai rendszerek érdekkonfliktusait, amelyeket földrajzi alapon nem lehet megoldani. A Biztonsági Tanács hatáskörébe tartozó problémák 43
