Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 2. szám - Földvári Gábor: A fejlődő országok és az ENSZ
gyarmati területek népeinek politikai öntudatosodása. Emellett tény az is, hogy a fejlődő országok létrejöttének, helyzetük további alakulásának számos vonatkozása szorosan kötődik az ENSZ tevékenységéhez. A világszervezet egyik fontos feladata volt és maradt, hogy hozzájáruljon az elmaradottság megszüntetéséhez, a valódi függedenség gazdasági előfeltételeinek megteremtéséhez. Az ENSZ munkájában létrejöttétől kezdve, de még inkább a gyarmati országok tömeges függedenné válása idején és azt követően egyre nagyobb szerepet kapott a gyarmati országokban és gyámsági területeken élő népek jogainak és érdekeinek védelme. Az ENSZ ez irányú tevékenységében kiemelkedő szerepe volt a közgyűlés 15. ülésszakán, i960, december 14-én elfogadott nyilatkozatnak (1514/XV/. sz. határozat) a gyarmati országoknak és népeknek nyújtandó függetlenségről. A nyilatkozat azt a célt szolgálta, hogy „gyorsan és előfeltételek nélkül megszűnjék a gyarmatosítás minden formája és megnyilvánulása”. A gyarmati elnyomást és kizsákmányolást az ENSZ alapokmányával ellentétben állónak nyilvánította, amely kárt okoz a világbékének és a nemzetközi együttműködésnek. Egyéb fontos rendelkezések mellett azt is kimondja, hogy azonnali lépéseket kell tenni a gyarmati és az önkormányzattal nem rendelkező területeken a hatalom előfeltétel és fenntartás nélküli átadására a helyi lakosságnak. Az említett gyarmati deklarációt követően egymás után születtek az ENSZ-ben olyan határozatok és nyilatkozatok, alakultak továbbá közgyűlési bizottságok és egyéb szervek, amelyek kizárólagos vagy elsődleges célja a gyarmati uralom alól felszabadult országok, illetve a függetlenségüket még el nem nyert területek - általában a fejlődő országok - jogainak, érdekeinek védelme volt. Néhány példa: határozat a természeti erőforrások feletti állandó és korlátlan rendelkezésről (1962. december 19.), nyilatkozat és nemzetközi egyezmény a faji megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről (1963. november 20. és 1965. december 21.), nemzetközi megállapodás az apartheid bűnének felszámolásáról és büntetéséről. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa számos határozatot hozott a gyarmati népek érdekeinek védelmében, elrendelt szankciókat, általános gazdasági bojkottot az ENSZ alapokmányát és határozatait be nem tartó elnyomó hatalmak ellen. Sok hasonló célú határozattervezetet a közvetlenül vagy közvetve érdekelt imperialista országok megvétóztak, hogy lassítsák az egyébként feltartóztathatatlan folyamatot. A gyarmati rendszer felbomlásának i960 óta meggyorsult folyamatában az ENSZ a már említett motívumok alapján fontos szerepet játszott. A nyilatkozat iránytűként szolgált a közgyűlés IV. sz. bizottságában, a végrehajtására létrehozott ún. 24-ek Különleges Bizottságában és az ENSZ más szerveiben a gyarmati rendszer felszámolásának meggyorsításáról folytatott számtalan vitában. A nyilatkozat elfogadása idején még 140 millió ember élt gyarmatokon, illetve az 59 gyámsági területen. 20 évvel később Namíbia az egyeden jelentős ország, ahol külföldi uralom érvényesül. Az ENSZ jelenlegi tagságának több mint egyharmada 1960-ban még gyarmati uralom vagy gyámsági igazgatás alatt élt. A gyarmati deklaráció szentesítette, legalizálta a felszabadító mozgalmakat és küzdelmüket. Ez a politikai, erkölcsi támasz és támogatás abban a helyzetben rendkívül fontos volt, anyagi erővé lett az örök időkre berendezkedő és hatalmukat minden eszközzel védő rendszerekkel szemben. Az afrikai pártok és felszabadító mozgalmak képviselői ettől az időtől számítva léphettek ki a nemzetközi fórumokra, ismertethették céljaikat, és szerezhettek újabb támogatást harcukhoz. Anglia például a nyilatkozat megjelenése óta és teljesítésének rendszeres felülvizsgálata során arra kényszerült, hogy - legalábbis szavakban - elhatárolja magát a dél-rhodésiai telepes kormánytól. A gyarmatosítás fenntartásának az a kísérlete tehát, hogy az elnyomók helyi képviselői látszólag 34
