Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 2. szám - Földvári Gábor: A fejlődő országok és az ENSZ
FÖLDVÁRI GÁBOR A fejlődő országok és az ENSZ A nemzetközi légkört napjainkban a szocialista és a fejlett tőkés országok közötti erőviszonyok alakulása, a két ellentétes ideológiát képviselő rendszer harca és egyidejű együttműködése, kölcsönös kapcsolatai határozzák meg. Ezen belül kulcsszerepe van a szovjet-amerikai viszonynak. A műszaki-gazdasági és katonai tényezők ismeretében joggal állítható, hogy a nemzetközi politikai élet alakulásának ez az alap képlete még hosszú ideig fennmarad. Emellett tagadhatatlan tény az is, hogy az ún. 77-ek csoportjához tartozó fejlődő országok szerepe a világ politikai, és bizonyos fokig gazdasági életében egyre nő. Jelenlétükkel, véleményükkel és követeléseikkel mindinkább számolni kell a nemzetközi politika minden fontos kérdésében. A birtokukban levő potenciális gazdasági erőforrások - nyersanyagok, energiahordozók, munkaerő és a gazdasági felemelkedésükkel együtt szélesedő felvevő piacuk - növekvő jelentőségű ütőkártyák. Ma még azonban inkább nagyarányú gazdasági elmaradottságuk és az ezzel együtt járó társadalmi, szociális problémáik szaporítják az emberiség egyébként is sokasodó gondjait. A fejlődő országok többsége a második világháború befejezésekor még valamelyik tőkés ország gyarmata volt. E sorból való kiválásuk 1950 után vált gyorsabb üteművé. Igazi lendületét 1960-ban érte el, amikor egyetlen év alatt 16 afrikai ország vált ki az angol és a francia gyarmatbirodalomból. Az ENSZ tagállamainak száma az elmúlt 20 évben 70-nel növekedett. Ezek az új tagállamok - 4 kivételével - olyan afrikai, ázsiai, latin-amerikai népeket képviselnek, amelyek néhány évvel ezelőtt még nem lehettek jelen nemzetközi fórumokon. Nevükben - és megkérdezésük nélkül — a gyarmatosító vagy az adminisztratív igazgatást ellátó gyámország lépett fel. Napjainkban a fejlődő országok csoportjának, a „77-ek”-nek egyeztető ülésein mintegy 120 ország képviselteti magát, ami az ENSZ 154-es taglétszámának csaknem 4/5-ét teszi ki. Az ENSZ és a gyarmati rendszer felszámolása A gyarmati rendszer felbomlásának fő motívuma a második világháborút követően az erőviszonyok terén a szocializmus és a haladás javára bekövetkezett változás volt, amely lehetővé tette egyes gyarmati országok társadalmi-gazdasági viszonyainak fejlődését, és amelynek talaján megerősödtek a gyarmati felszabadító mozgalmak, fokozódott a 33
