Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 2. szám - Balogh András: A fejlődő országok néhány időszerű problémája
többsége semmiféle jelentős fejlesztési forrással nem rendelkezik a fejlett tőkés országok részéről, továbbra is igaz az, hogy ezek a beruházások nem motorjai a fejlődésnek, nem segítik elő önálló és életképes nemzetgazdaság megszilárdulását. A cserearányok romlása a gyakran monokultúrás jellegű fejlődő országok kárára tovább tart, annak ellenére, hogy néhány nyersanyagnak, elsősorban az energiahordozóknak az árai 1973-tól kezdve igen jelentősen emelkedtek. Súlyos veszteségeket jelent a fejlődő országok számára az úgynevezett agyelszívás (brain-drain). Az agyelszívás a fejlődő országok szinte valamennyi régióját érinti. A forradalom előtti Iránban például az volt a helyzet, hogy a nyugati országokban végzett diplomások mintegy 50 százaléka maradt külföldön. Latin-Amerika vonatkozásában ez úgy fest, hogy a diplomások 15—20 százaléka dolgozik külföldön, elsősorban az Egyesült Államokban. A fejlett tőkés országok nagy reklámmal meghirdetett segítségnyújtása, vagyis az, hogy szakembereket küldenek Afrikába, Ázsiába és Dél- Amerikába, a valóságban úgy néz ki, hogy a fejlődő országok az agyelszívás következtében jóval több diplomást és egyéb szakembert kénytelenek nélkülözni, mint amennyit a fejlett tőkés országoktól kapnak. A fejlődő országok gazdasági helyzete általános romlásának legszembetűnőbb mutatói az élelmiszer-termelésre, illetve fogyasztásra vonatkozó adatok. Az élelmiszer- termelés régiónkénti növekedését a 2. táblázat mutatja. élelmiszer-termelés* átlagos évi növekedése4 (százalék) 2. táblázat Régió Összes növekedés Az egy főre jutó termelés növekedése 1961— 1970 1970— 1978 1961— 1970 1970— 1978 Afrika 2,6 i,4 — —L3 Ázsia (Távol-Kelet) 2,7 2,5 0,2 0,5 Közel-Kelet 2,9 2>9 o,5 0,4 Latin-Amerika 3,5 3,4 0,7 0,6 Fejlődők összesen 2>9 2,5 o,6 0,5 Iparilag fejlett országok 2,6 2,8 1,8 1,6 *A táblázat a gabona (kalászosok, takarmány, rizs) és a gumósok termelésének alakulását tartalmazza. 1950 és 1970 között a fejlődő országokban az élelmiszer-termelés növekedése egy főre számítva évenként mintegy o, 5 százalék volt. A gabonafogyasztás növekedése határozottan elmaradt ebben a két évtizedben is a népesség növekedése mögött. Ami a hetvenes éveket illeti, lényeges változás nem történt, sőt a helyzet a fejlődő országok legszegényebbjeiben, elsősorban az afrikai Száhel-övezetben és bizonyos délkelet-ázsiai országokban tovább romlott. Jelenleg a fejlett országokban a gabonafogyasztás évi 800 kg, a fejlődő országokban mindössze 230 kg. A FAO 1977-es jelentése szerint 450 millió ember naponta csupán 1400—1500 kalóriát fogyasztott, szemben a fejlett országok 3200-3400 kalóriájával. Ez a magyarázata a fejlődő országok gabonaimport-szükséglete 22
