Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 2. szám - Garai Róbert: A Magyar Népköztársaság és fejlődő országok kapcsolatai
sohasem szakította meg diplomáciai kapcsolatait a forradalmi Kubával. Azóta is erkölcsi, anyagi segítséget nyújt a térség forradalmi mozgalmainak. Nicaraguában kemény harcokban progresszív rendszer jött létre. Grenadában ugyancsak haladó irányú társadalmi-gazdasági fejlődés bontakozik ki. Erőnkhöz mérten mellettük állunk a bonyolult és súlyos örökségből fakadó feladataik megoldásában. Latin-Amerika két legnagyobb országával, Brazíliával és Argentínával jelentős gazdasági együttműködést alakítottunk ki. Békés és kölcsönösen előnyös kapcsolataink jövője szempontjából kedvező, hogy Latin-Amerikában és a karib térségben jelentősen megerősödött az Egyesült Államoktól való politikai és gazdasági függetlenség iránti igény, amely kapcsolataik diverzifikálásában is megnyilvánult. Ennek következményeként a térség országai a nyugat-európai országok és Japán mellett a szocialista országokkal - köztük hazánkkal is - szeretnék kapcsolataikat fejleszteni. Aggodalommal tapasztaljuk, hogy az Egyesült Államok kétségbeesett lépéseket tesz kizárólagos befolyásának visszaszerzésére. Nem kizárt, hogy szokványos módon, a „kommunista veszélyre” hivatkozva, drámai lépéseket tesz e folyamatok befolyásolására, ami nagy károkat okozhat a latin-amerikai országok külkapcsolatainak. A fejlődő országok többsége nem kötődik katonai-politikai szövetségi rendszerekhez. Igényeiket és törekvéseiket az 1961-ben létrejött és azóta a nemzetközi élet fontos tényezőjévé fejlődött el nem kötelezett mozgalomban igyekeznek kifejezni. E mozgalom és a szocialista közösség országainak álláspontja azonos, vagy közel áll egymáshoz a világpolitika olyan fontos kérdéseiben, mint az imperializmus, a kolonializmus, az újgyarmatosítás, a militarizmus, valamint a fajgyűlölet és a faji megkülönböztetés elleni harc; a béke, a biztonság és a nemzetközi enyhülés erősítése; a katonai-politikai szövetségek és az imperializmus külföldi katonai bázisainak felszámolása; a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért folytatott küzdelem, az általános és teljes leszerelés; a nemzeti felszabadító mozgalmak támogatása; az államok függetlenségének és szuverenitásának tiszteletben tartása; a belügyekbe való be nem avatkozás, valamint az államok közötti egyenjogúság megteremtése. Az el nem kötelezett mozgalomhoz tartozó azon államok, amelyek a fenti célokkal ellentétesen igyekeznek befolyásolni és felhasználni a mozgalmat, ez idáig nem voltak képesek céljaikat teljesen megvalósítani. Az el nem kötelezett országok havannai csúcs- értekezlete tovább szilárdította az el nem kötelezett országok antiimperialista irányzatát, és hozzájárult a mozgalom pozitív célkitűzéseinek megvalósításához. A szocialista közösség — ezen belül hazánk - és az el nem kötelezett mozgalom között az alapvető célok azonosságán vagy hasonlóságán alapuló érdekközösség jött létre, ami azonban nem jelenti azt, hogy a nemzetközi élet minden lényeges kérdésében teljes az egyetértés. Az imperialista köröknek érthető nyugtalanságot okozott, hogy az el nem kötelezett mozgalomban kialakult egy következetesen szilárd antiimperialista csoport, hogy a Kubai Köztársaság és más fejlődő szocialista országok tekintélye jelentősen megnövekedett. Ezek a folyamatok arra késztetik a mozgalmon kívüli és a mozgalmon belüli reakciós elemeket, hogy a legkülönfélébb módszerekkel törekedjenek az el nem kötelezettek egységének lazítására, növeljék egymás közötti ellentéteiket. Egyik fő törekvésük, hogy a mozgalmat szembeállítsák a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. Nem tagadható, hogy ezen igyekezetükben átmeneti és viszonylagos eredményeket is felmutathatnak. Megkönnyítette ezt számukra a jó néhány el nem kötelezett országra befolyással rendelkező kínai vezetés is, amely nem is titkolja, hogy az imperialista országokkal való szövetségre törekszik, azért készséggel a kezükre játszik. Az egyik módszerük, hogy a Szovjetuniót, Vietnamot vagy valamelyik haladó ország biztonságát fenyegető válsághelyzeteket kreálnak, majd az erre reagáló szocialista országok ellen 10
