Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 2. szám - Garai Róbert: A Magyar Népköztársaság és fejlődő országok kapcsolatai
hisztérikus kampányt indítanak, amely a fejlődő, el nem kötelezett országok körében is hat. Az Afganisztán és Kambodzsa körüli mesterkedéseikkel például befolyásolni tudták az el nem kötelezettek jelentős részét. Az el nem kötelezett országok egy részében a neokolonializmus komoly pozíciókkal rendelkezik, és számos fejlődő országban az uralkodó elit személyi szálakkal is kötődik a nyugati hatalmakhoz. A fejlett tőkés hatalmaktól való objektív függőség és az erre épülő tudatos imperialista politika még hatással van afejlődő országok nagy részére, s ez fékezi a fejlődő országok és a szocialista országok egyetértésének és együttműködésének elmélyülését. Az Egyesült Államok új vezetése által meghirdetett harc a „nemzetközi terrorizmus” ellen a népek nemzeti, gazdasági és társadalmi felszabadulásért folytatott igazságos harcát azonosítja a közönséges terrorizmussal, és lényegében a nemzeti felszabadító és haladó mozgalmak elleni kampányt jelent. A nemzeti felszabadító mozgalmaknak terrorizmusként kezelésével jogot akarnak nyerni arra, hogy nemzetközi méretekben támogassák a reakciós erőket, s a „terrorizmusnak” nyújtott segítséggel vádolják a Szovjetuniót és a szocialista országokat. A kampány mélységesen sérti azokat a fiatal államokat, amelyeket a korábbi felszabadító mozgalmak vezetői kormányoznak. Ez a doktrína megpróbálja feljogosítani az imperialista hatalmakat, hogy minden olyan erőt bátorítsanak és támogassanak, amelyek a nemzeti felszabadító, antiimperialista és haladó mozgalmakkal szemben lépnek fel, és megkísérli lélektanilag és erkölcsileg előkészíteni, illetve igazolni e lépéseket. Ürügyül szolgál az imperializmusnak arra, hogy folytassa támaszpontrendszerének kiépítését a világ különböző térségeiben, és akár expedíciós fegyveres erőket vessen be. A fejlődő országokra hatással van a nemzetközi szociáldemokrácia is, amely arra törekszik, hogy előnyös pozíciókat alakítson ki a nyugat-európai tőke számára, és jelentős anyagi-pénzügyi erőit is felhasználva népszerűsítse a szociáldemokrata ideológiát és politikát a fejlődő világban. A fejlődő országok, amelyekben a világ lakosságának 70 százaléka él, és amelyek a világ termelésének tiszta jövedelméből csupán 11 százalékkal részesednek, joggal követelnek egy új gazdasági világrendet, amelynek keretében számukra előnyösebbek a nemzetközi gazdasági viszonyok, és joggal igényük a gyarmati kizsákmányolásuk jóvátételét is. Hazánk támogatja a fejlődő országokat az olyan új gazdasági világrend kialakításában, amely biztosítja az egyenlőségen, a kölcsönös előnyökön alapuló és minden diszkriminációtól mentes nemzetközi gazdasági kapcsolatokat. Támogatjuk a fejlődő országok jogát természeti kincseikhez és ahhoz, hogy a nemzetközi monopóliumok mindenhatóságát korlátozó, a saját nemzetgazdaságuk fejlődését szolgáló reformokat vezessenek be. Ezekért a célokért készek vagyunk közösen fellépni. A fejlődő országok jogos igényeinek támogatásával egyidejűleg vissza kell utasítanunk az olyan nézeteket, amelyek a világnak „gazdag Északra” és „szegény Délre” történő felosztásával elmossák a különbségeket a fejlett tőkés és a szocialista országok között, mintha egyformán kellene viselniük a felelősséget a volt gyarmati területek mai helyzetéért. Szembe kell szállnunk a fejlődő világban jelentkező olyan - gyakran kínai ihletésű - nézetekkel is, amelyek korunk alapvető ellentmondását nem a két szembenálló világrendszer harcában, hanem a fejlett és a fejletlen országok ellentéteiben jelölik meg. Elutasítjuk az olyan felfogásokat is, amelyek a szocialista Szovjetuniót és a tőkés világ vezető hatalmát, az Amerikai Egyesült Államokat - mint a „két szuper- hatalmat” - megpróbálják azonos módon kezelni, s nem tesznek különbséget az imperialista katonai szövetség, a NATO és a szocializmus vívmányait védelmező antiimperialista Varsói Szerződés között sem. Károsak az olyan törekvések is, amelyek a szocialista és a fejlett tőkés országoktól egyenlő távolságot kívánnak tartani, illetve az el nem köte-
