Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 2. szám - Garai Róbert: A Magyar Népköztársaság és fejlődő országok kapcsolatai
A második világháború után, különösen a hatvanas években meggyorsult a gyarmati rendszer szétesése, rohamosan növekedett az önálló államok száma. Ezek az országok érthetően szorgalmazták kapcsolataik elmélyítését a Szovjetunióval és a szocialista országokkal, hiszen a neokolonialista erőkkel szemben támaszra volt szükségük. A fejlődő világban végbement folyamatokat és politikai kapcsolataink fejlődését jól mutatja diplomáciai kapcsolataink alakulása. 1950-ben csak Egyiptommal, Argentínával és Indiával volt kapcsolatunk, jelenleg viszont 83 fejlődő országgal állunk diplomáciai viszonyban, és 36 országban működik diplomáciai képviseletünk. A hatvanas évektől kezdve fokozatosan nőtt a Magyar Népköztársaság nemzetközi tekintélye, ez is élénkítette a politikai-diplomáciai kapcsolatok fejlődését. Diplomáciai kapcsolataink köre és külképviseleti hálózatunk lényegében kiépültnek tekinthető. A jövőben is arra törekszünk, hogy normális diplomáciai viszonyban legyünk minden országgal, amely hozzánk hasonlóan tiszteletben tartja az ilyen kapcsolatok fenntartásához szükséges nemzetközi jogi és politikai normákat. A politikai kapcsolatok eredményeit nem lehet pusztán adatokkal mérni, korunk legjellemzőbb társadalmi folyamatait vizsgálva azonban kétségtelenül megállapítható, hogy politikai kapcsolataink megfelelnek e folyamatoknak, és hatékonyan szolgálják országaink és a haladás érdekeit. A felszabadult fiatal országok körében erőteljes és széles körű imperialistaellenes törekvések bontakoznak ki, és az imperialista hatalmak a nemzetközi viszonyok megváltozása miatt stratégiai kompromisszumra kényszerültek. Az erőviszonyok megváltoztatásának igen fontos tényezője a gyarmati rendszer szétesése, a kibontakozott fejlődő világ, amely részese az imperializmus elleni harcnak, s ebben közösek az érdekei a szocialista világgal. Az elmúlt évtized során pártunk és államunk legfelsőbb vezetői sok fejlődő ország vezetőivel folytattak tárgyalásokat, melyek jól szolgálták a politikai, gazdasági és egyéb együttműködési lehetőségek feltárását és fejlesztését, szocialista építőmunkánk tapasztalatainak átadását, továbbá álláspontunk kifejtését, illetve egyeztetését a legfontosabb nemzetközi kérdésekben. A miniszterelnök-helyettesi, miniszteri vagy egyéb magas szintű találkozók is eredményesek voltak, és számuk meghaladta a százat. A társadalmi, gazdasági fejlődés súlyos gondjaival küszködő fejlődő országok vezetői és szakértői számára fontos, hogy közelről megismerkedjenek a szocializmus eredményeivel, problémáival és nehézségeivel. Egyre jobban megismerkednek a magyarországi helyzettel, vívmányokkal, és növekvő érdeklődéssel fordulnak szocialista mezőgazdaságunk felé. Tapasztalatszerzési igényeiket természetesen ki kell elégítenünk. Közvéleményünk számára esetenként gondot is okoz, hogyan értékelje a fejlődő világhoz fűződő kapcsolatainkat. Valóban nem könnyű nyomon követni a fejlődő világban végbemenő bonyolult és néha kiszámíthatatlan folyamatokat, eseményeket. Az ma már mindenki számára világos, hogy szervesen kötődünk a világgazdasághoz, de sokaknak mégsem egyszerű a fejlődő világ elhelyezése a világképben. Előfordul, hogy túlhangsúlyozzák az ún. gazdasági és politikai kockázatokat, amelyek többé-kevésbé elkerülhetetlenül felmerülnek a fejlődő világban uralkodó viszonyok miatt. Minden relációban szembe kell azonban néznünk bizonyos kockázattal, s azt, ami a fejlődő világban jelentkezik - megfontolt mérlegelés után -, politikai és gazdasági érdekeink miatt egyaránt szintén vállalni kell. A fejlődő országok élénkülő érdeklődést mutatnak a társadalmi és tömegszervezeti kapcsolatok iránt is. Ilyen szervezeteik szívesen ismerkednek társadalompolitikai, gazdasági, vezetési tapasztalatainkkal, és számítanak a magyar társadalom szolidaritására. A társadalmi és tömegszervezetek együttműködése jótékony hatású az államközi kapcsolatok fejlesztésére is. 7
