Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Kozma Ferenc: A nyitott szerkezetű gazdaság ( Izikné Hedri Gabriella )
zethet hatékonyabb részvételünkhöz a nemzetközi munkamegosztásban ? A szerző arra a következtetésre jut, hogy a magyar gazdaságban tényleges hiány csak ásványi kincsekben és infrastruktúrában van; a gépi berendezések - bár színvonaluk elégtelen - száma megfelelő. A csökkenő hozadé- kok zömükben a társadalmi termelési folyamat nem kielégítő mértékű szervezettségével magyarázhatók. Ez részben abban mutatkozik meg, hogy a népgazdaságban a munkaintenzitás és a termelékenység alacsonyabb, mint amilyen termelőerőink jelenlegi fejlettségi színvonalán lehetne, részben pedig abban, hogy a nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódásunk alapvető rendező elve még mindig inkább az exportálási és importálási kényszer, mintsem a hazai munka termelékenysége maximalizálásának szolgálata. Kozma Ferenc hangsúlyozza, hogy a magyar gazdaság sajátos, az átmeneti korszakot jellemző gondjairól van szó, amelyek áthidalhatók a belső és a külső fejlődési tényezők elméleti, valamint gyakorlati elemzésére lapozott, határozott, következetes gazdaságpolitikával. A rövid ismertetés keretei között csupán azokat a gondolatokat igyekszünk kiragadni, amelyek a külpolitika szemszögéből a legfontosabbak. Mi értendő a népgazdaság szerkezeti nyitottságán ? Minden kis ország - tehát az olyan nemzet- gazdaság, amely a rendelkezésre álló termelési tényezők és a felvevő piac korlátozottsága miatt nem képes a felhasznált javak széles skáláját gazdaságosan megtermelni és mindezek termelését folyamatosan fejleszteni - arra kényszerül, hogy munkamegosztásra lépjen más országokkal, kiaknázza az ebből adódó lehetőségeket energiái összpontosítására s ezúton fejlődésének meggyorsítására. Ez szüli a kis nemzetgazdaságok szerkezeti nyitottságát, ami két, egymást feltételező, egymásba fonódó folyamatot jelent:- Egyfelől a hazai termelés szerkezete mindinkább elválik a felhasználás szerkezetétől, az ország mind kevésbé azt termeli meg, amit fogyaszt. Specializálódik tehát, mégpedig elsősorban azon termelő- és szolgáltató tevékenységek folytatására, amelyek tekintetében termelési tényezőinek minősége leginkább megközelíti (vagy meghaladja) a nemzetközi csereviszonyok által elismert szintet.- Másfelől a hazai felhasználás mind több olyan elemet tartalmaz, amit hazai munkával nem lehet vagy nem érdemes előállítani, tehát termelése részben vagy egészében véve hiányzik a hazai termelés szerkezetéből. Furcsa módon az a nemzetgazdaság, amely mint termelő mind következetesebben számol belső adottságaival, felhasználóként mindinkább elszakad ezektől az adottságoktól: részben azért, hogy az egyes termelési tényezőiben rejlő latens előnyöket jobban ki tudja használni, részben pedig a lakossági jólét „színesebbé”, teljesebbé tétele végett. A szerző a népgazdaság nyitottságának kérdéseit vizsgálva, az optimális nyitottság három tényezőjét a következőkben jelöli meg: a gazdaság nagysága, termelőerőinek fejlettsége és termelési tényezőinek szerkezete, végül külkapcsolatainak rendszere. A nemzetközi munkamegosztásba történő bekapcsolódás révén a népgazdaságban természetessé válnak olyan jelenségek, mint például az, hogy Magyarország, amely köztudomásúan nagy gyümlcstermelő és -exportáló, rendszeresen importál déligyümölcsöket, ötször annyi gyógyszert, autóbuszt termel, mint amennyit felhasznál, és közismert kőolaj- és vasércszegénysége ellenére kőolajfeldolgozó ipara, kohászata és gépipara együttesen csaknem annyi embernek ad kenyeret, mint a közismerten kedvező természeti feltételekkel rendelkező mezőgazdaságaA nemzetközi szakirodalom a „nyílt gazdaság” kategóriáját általában a kereskedelempolitikai nyitottsággal azonosítja, s ezen olyan gazdaságot ért, ahol a külpiaci feltétel- rendszer változásai közvetlenül hatnak a nemzeti piacra és ezen keresztül a nemzeti piacon belül működő vállalatokra. A könyv egyik hiányt pótló érdeme, hogy feltárja az alapvető közgazdasági különbséget a szerkezeti és a kereskedelempolitikai nyitottság, illetve zártság között. A kereskedelempolitikai szempontból zárt gazdaság valamilyen gazdaságirányítási-ve- zetési-tervezési központja érzékeli a világpiaci hatásokat, mérlegeli őket abból a szempontból, hogy elősegítik-e vagy gátolják országos fejlesztési elképzeléseinek megvalósítását, és utána dönt, hogy ezen impulzusok közül mennyit és milyen mértékben „kódol át” az autonóm hazai értékrend nyelvezetére. Az is igaz viszont, hogy minél nyitottabb szerkezetileg egy gazdaság, annál hamarabb következik be a világpiaci impulzusok semle137
