Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1980 (7. évfolyam)
1980 / 1. szám - SZEMLE - Halász György: A bizalomerősítő intézkedések
beszédében.18 Az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke azt javasolta, hogy se nukleáris, se hagyományos fegyverseteket ne alkalmasaik elsőként, vagyis kössenek megnemtámadási egyezményt az európai biztonsági értekezlet résztvevői. A moszkvai választási beszéd kitért a bizalomerősítő intézkedések kérdéscsoportjára is, javasolva a Helsinkiben elfogadott gyakorlat kiegészítését. Leonyid Brezsnyev — újólag bizonyítva a szovjet külpolitika kompromisszumkeresési készségét—indítványozta a tájékoztatást a jelentősebb csapatmozdulatokról is, valamint az olyan nagyobb haditengerészeti gyakorlatokról, amelyeket a helsinki konferencia valamelyik résztvevőjének felségvizei közelében rendeznek. „Természetesen — jelentette ki — készek vagyunk megvizsgálni más olyan javaslatokat is, amelyek célja a kölcsönös biztonság erősítése.” Minthogy ilyen javaslat, vagy válasz nem érkezett a nyugati országok részéről, a szocialista országok két és fél hónap múltán még konkrétabb, még részletesebb formában összegezték elképzeléseiket a leszerelés aktuális kérdéseiről, és a bizalomerősítő intézkedésekről. A Varsói Szerződés Külügyminiszteri Bizottságának 1979. május 14—15-i budapesti ülésén a résztvevők szerződést javasoltak a helsinki Záróokmány aláírói között a nukleáris és a hagyományos fegyverek elsőként való alkalmazásának tilalmára. A külügyminiszterek hangoztatták, hogy megértek a feltételek a bizalomerősítő intézkedések ki- szélesítésére is. A Varsói Szerződés tagállamai —olvasható az ülésről kiadott közleményben — „készek megállapodni arról, hogy előzetesen bejelentik az e térségben végbemenő nagyobb katonai mozgásokat, az ugyanezen körzetben tervezett nagyszabású légi hadgyakorlatokat és az összeurópai értekezleten részt vevő államok parti vizeihez közeli haditengerészeti gyakorlatokat. Az ülésen képviselt országok készek megállapodni, hogy ne bővítsék az európai katonai-politikai csoportosulásokat, hogy korlátozzák a hadgyakorlatok szintjét és hogy kiterjesszék a bizalomerősítő intézkedéseket a Földközi-tenger térségére is.”19 A gyakorlati intézkedések megvitatása és egyeztetése céljából a Varsói Szerződés tagállamai politikai ssjntű konferencia össsehívását javasolták a helsinki Záróokmányt aláíró államok képviselőinek részvételével. A javaslatot a VSZ-tagállamok megbízásából a magyar diplomácia képviselői adták át az érintett államok kormányainak és a reagálásokat összegezte Púja Frigyes külügyminiszter a MagyarNemzetnek adott interjújában.20A külügyminiszter elmondotta, hogy a kérdésnek kétféle megközelítésével lehetett találkozni. Míg az európai semleges országok általában kedvezően viszonyultak a javaslatokhoz, a NATO nem kedvezőtlen reagálása legfeljebb halvány reményekre jogosított. „Köztudomású — mondotta a külügyminiszter —•, hogy mind a NATO-állomok kormányköreiben, mind a NATO központi szerveiben számosán akadnak, akik a legszívesebben zátonyra futtatnák ezeket a javaslatokat.” Több ország aggályát fejezte ki azzal kapcsolatban is, hogy egy ilyen értekezlet a madridi találkozó „kenyerét venné el”, s ezért jobb lenne a javasolt kérdéseket a spanyol fővárosban megvitatni. „Nem hisszük, hogy ez célszerű lenne — hangsúlyozta Púja Frigyes. A Külügyminiszteri Bizottság által javasolt intézkedések túlmutatnak a Záróokmány keretein, s rendkívüli fontosságuk is a politikai szintű konferencián való alapos 90
