Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1980 (7. évfolyam)
1980 / 1. szám - Pirityi Sándor: Az U-2-től a SALT-II-ig: légi-kozmikus eszközök és a nemzetközi biztonság
úton volt az amerikai katonai fölény kiegyenlítése, az amerikai agressziós szándékok meghiúsítása felé. Az elnök „a jelenlegi világhelyzet egy tünetének” nevezte, hogy a Szovjetunió rendelkezik olyan eszközökkel, amelyekkel a légtérből folytatott amerikai légi kémkedésnek véget vethet, s hogy ilyen eseközökkel hamarosan más szocialista országok is rendelkezhetnek. Genfben 1955. július 18—23. között a háború befejezése óta első ízben találkoztak a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország kormányfői. Eisenhower elnök itt terjesztette elő a „nyílt ég” tervét, szovjet részről pedig elhangzott az a javaslat, hogy a négy nagyhatalom vállalja: nem vet be elsőnek atom- és hidrogén- fegyvert. Az amerikai államfő teljes információcserét indítványozott — az amerikai hadászati fölény (az Egyesült Államok viszonylagos sebezhetetlensége és a stratégiai légifölény) ismert pozíciójából — a szárazföldi, légi és haditengerészeti erők létszámáról, parancsnoki struktúrájáról, elhelyezéséről, a hadiüzemek és berendezések helyéről. Hozzáfűzte, hogy ezt helyszíni ellenőrzéssel, valamint légifelderítéses ellenőrzéssel kell összekapcsolni. Kijelentette, hogy ez mindenféle fegyverzetkorlátozás előfeltétele. Szovjet részről akkor egyértelműen a kémkedés és az agresszió előkészítése tervének minősítették az amerikai elgondolást, amely halvány utalást sem tartalmazott a fegyveres erők csökkentésére és az atomfegyver betiltására, ami viszont a szovjet elgondolásban méltán kapott központi helyet. Harold Stassen 1955 szeptemberében a Leszerelési Bizottság albizottságában kategorikusan kijelentette, hogy szó sem lehet addig leszerelési intézkedésekről, amíg a Szovjetunió nem fogadja el a „nyílt ég” tervet. Moszkva, amely korábban egyértelműen leszögezte, hogy nem érdekelt amerikai körzetek sorozatos átrepülésében s légi fényképezésében, a leszerelés érdekében, valamint az amerikai pozíció próbára tétele céljából változtatott álláspontján. 1956. november 17-én az ENSZ-Közgyűlés XI. ülésszaka elé terjesztett szovjet leszerelési nyilatkozatban már megtalálható az engedmény eleme. A nyilatkozat hangsúlyozza ugyan, hogy a „nyílt ég” terv nem oldja meg sem a leszerelés ellenőrzésének, sem az agresszió megelőzésének problémáját, de mivel a légi fényképezés elfogadását a leszerelési megegyezés feltételévé tették, hozzájárul, hogy a Varsói Szerződés és a NATO közötti európai válaszvonaltól keletre és nyugatra, 800 km mélységig légi fényképezést lehessen végezni, amennyiben ezt a többi érdekelt állam is engedélyezi. Az amerikai elgondolás részleges elfogadása természetesen nem jelentette, hogy szovjet részről lemondtak volna a szárazföldi ellenőrzési pontokra vonatkozó korábbi javaslatukról, amely valóban a meglepetésszerű támadás megelőzését célozta. A Szovjetunió 1957. március 18-án és április 30-án megismételte ezt az állásfoglalását, majd szeptember 20-án jelezte, hogy az atomfegyver betiltása, a fegyveres erők és a fegyverzet lényeges csökkentése és a külföldön levő támaszpontok felszámolása esetén — tehát az államok közötti feszültség és bizalmatlanság megszűnése esetén — nem volna akadálya a Szovjetunió, az Egyesült Államok, valamint a NATO, a SEATO és a Bagdadi 3
