Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1980 (7. évfolyam)
1980 / 1. szám - SZEMLE - Halász György: A bizalomerősítő intézkedések
azt a szándékát, hogy „két- és többoldalú módon teljes mértékben megvalósítják a helsinki Záróokmány valamennyi rendelkezését”. Ez a tény, valamint az európai és a nemzetközi enyhülési folyamat megőrzésére, továbbvitelére irányuló szándék, a leszereléssel kapcsolatos erőfeszítések a Belgrádot követő időszakban is a figyelem előterében tartották a bizalomerősítő intézkedéseket. A. francia terv A francia kormány féléves intenzív előkészítő munka után, 1978 januárjában fogadta el azt a leszerelési nyilatkozatot, amely részletesen kifejti Párizs elképzeléseit a leszerelésről, nagy figyelmet szentelve a bizalomerősítő intézkedések témájának. A program, amelyet Giscard d’Estaing elnök is ismertetett az ENSZ-Közgyűlés leszerelési kérdésekkel foglalkozó rendkívüli ülésszakán, leszögezi, hogy „a problémák fokozatos és pragmatikus megközelítésére van szükség”.13 A leszerelési állásfoglalás a korábbi francia véleménytől eltérően nem az általános és teljes leszerelést tekinti végcélnak (sőt, „utópiának” minősíti a teljesen lefegyverzett világ gondolatát), hanem síkra- száll a nemzetek „önvédelmi joga” mellett, amelynek határait azonban a visszaélések elkerülése érdekében meg kell szabni. Az atomfegyvert az általános egyensúly elemének tekinti „az Atlanti-óceántól az Urálig terjedő térségben”, de ezt az egyensúlyt — állítja — nukleáris téren megbonthatja a túlzott mennyiségi és minőségi verseny, a ko nven- cionális fegyverek terén pedig a fegyverzetek aránytalansága. Az említett „aránytalanságok” miatt a francia álláspont szerint célszerű volna olyan „európai leszerelési értekezlet” megrendezése, amely a hagyományos fegyverek korlátozását tűzné napirendre. (Hagyományos fegyverek alatt „az erős támadókapacitással rendelkező légi és szárazföldi hagyományos fegyverek” értendők.) A szakaszos értekezlet két lépcsőből állna, az elsőben a bizalom növelése, a meglepetések elhárítása érdekében a kölcsönös tájékoztatást javítanák, míg a másodikban intézkedéseket tanulmányoznának a hagyományos fegyverzetek és a kezelésükhöz szükséges személyi állomány korlátozására. Az emlékirat14 függeléke részletesen felsorolja a javasolt bizalomerősítő intézkedéseket, s a kölcsönös tájékoztatás terén két- és többoldalú lépéseket indítványoz. Többoldalú intézkedésnek tekinti a parancsnoki struktúrákról és haderőkről, a katonai költség- vetésekről megvalósuló adatcserét, míg a kölcsönösségre támaszkodó kétoldalú információk közé a helsinki keretekben történő megfigyelőcsere, a katonai oktatók és előadók cseréje, valamint a katonai attaséknak nyújtandó könnyítések tartoznak. A függelékben külön fejezet foglalkozik a meglepetések elkerülését célzó intézkedésekkel, amelyek a hadgyakorlatok és a katonai mozgások előzetes bejelentésén alapulnak, s az alábbiakra vonatkoznak: — egy hónappal korábbi előrejelzést igénylő egy, vagy két hadosztály szintű légi- és szárazföldi hadgyakorlatok; — ilyen szintű mozgósítási gyakorlatok, ha a mozgás kétszáz kilométernél nagyobb távolságon történik. A harmadik fejezet — amely már részben túllép a CBM keretein -—• stabilizációs 88
