Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1980 (7. évfolyam)
1980 / 1. szám - SZEMLE - Halász György: A bizalomerősítő intézkedések
fő). Ez határozta meg magatartásukat a javasolt „különleges konzultációk” kérdésében is. A kép teljességéhez ugyanakkor hozzátartozik, hogy — eltérő motívumok folytán, realizmusból, vagy olykor taktikai okokból — más vélemények is hangot kaptak, így például Jonathan Alford, a Stratégiai Tanulmányok Nemzetközi Intézetének igazgatóhelyettese tanulmányában így fogalmazott: „A NATO-országok arra hivatkoznak, hogy a nagyobb létszámhatár célszerűbb, mivel a NATO több országból áll és ezek mindegyike jelentős mértékű hozzájárulást nyújt az (atlanti) szövetség erejéhez. Ez azonban nem meggyőző érvelés abban az esetben, ha a NATO őszintén kívánja a bizalom- erősítő intézkedések hatékonyságának növelését.”10 Belgrádban a CBM témakörében a Szovjetunión kívül javaslatot terjesztett be még az el nem kötelezett államok és a NATO-országok egy csoportja, valamint Románia. Az ugyancsak 1977. október 24-én benyújtott négypontos román indítvány megismételte a helsinki Záróokmány ajánlását a nagyobb szárazföldi hadgyakorlatok előrejelzésével kapcsolatban, majd szükségesnek mondotta a légi és haditengerészeti gyakorlatok előzetes bejelentését. A harmadik pont előirányozta, hogy a Záróokmány aláírói tartózkodjanak a más államok határainak közelében rendezett többnemzetiségű hadgyakorlattól, s végül — ez volt a negyedik pont — vállaljanak kötelezettséget arra, hogy „nem hoznak létre újabb katonai támaszpontokat a földrészen, beleértve a nukleáris fegyverek telepítését és nem növelik katonai állományukat, amelyek más európai állam területén tartózkodnak”.11 Kanada, Nagy-Britannia, Hollandia és Norvégia javaslata a helsinki Záróokmányban meghatározott előrejelzési intézkedéseket kiterjesztette az olyan nagy (25 ezer főnyi, illetve azon felüli) katonai mozgásokra, amelyeken a csapatok mozgása koordinált cél érdekében történik és a csapatok egységekben, vagy külön, de harminc egymást követő napon keresztül, a kiinduló ponttól légvonalban számított több mint 200 kilométeres távolságban mozognak. A hadgyakorlatok témájában a javaslat leszállította az előrejelzést igénylő nagyságrendi határt a több mint tízezer fő bevonásával zajló hadgyakorlatokra és foglalkozott a megfigyelők funkcióival, hosszasan részletezve a számukra biztosítandó „legjobb feltételeket”. Az el nem kötelezett országok csoportja — Ausztria, Ciprus, Finnország, Liechtenstein, Jugoszlávia, Svájc és Svédország — javaslata, amely a nagyobb katonai mozgások tekintetében főbb vonásaiban egybecsengett a nyugati indítvánnyal, a „nagyobb hadgyakorlat” kifejezést (és a szükséges intézkedéseket) kiterjesztette az időben és térben egymáshoz közel, azonos parancsnokság alatt végrehajtott olyan gyakorlatokra, amelyeken a csapatok létszáma együttesen meghaladja a 25 ezer főt. A javaslat „értékes hozzájárulásnak” nevezte az ennél kisebb hadgyakorlatok, valamint a más államok felségvizei közelében rendezett hadgyakorlatok előrejelzését is. Az indítvány nagyobb nyíltságot sürgetett a katonai kérdésekben, különösen a katonai költségvetések tekintetében.12 A belgrádi záródokumentumban a konszenzus hiánya miatt a javaslatok túlnyomó többsége nem tükröződött; a résztvevők ugyanakkor megerősítették kormányaiknak «7
