Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1980 (7. évfolyam)

1980 / 1. szám - SZEMLE - Halász György: A bizalomerősítő intézkedések

mozgások előrejelzését; konkrét paraméterek azonban nem szerepelnek ebben a vonatkozásban. Ugyanakkor leszögezték, hogy az előírások végrehajtása során szerzett tapasztalatok „elvezethetnek ahhoz, hogy szélesítsék és fejlesszék a bizalom erősítését célzó intézkedések körét”.

A belgrádi indítványok

A helsinki Záróokmány ajánlásai végrehajtásának felmérésére, s az európai enyhülési folyamat továbbfejlesztésére hivatott belgrádi találkozón a bizalomerősítő intézkedések kérdése viszonylag keveset szerepelt. Ez szervesen következett abból, hogy a Záróokmány egységes áttekintését szolgáló tanácskozáson a NATO-országok, különösen az Egyesült Államok megközelítése eklektikusnak bizonyult. Ezek az országok csak a saját gondolatvilágukhoz, törekvéseikhez közelálló helsinki ajánlások tekintetében mutattak aktivitást: az időközben módosított amerikai külpolitikai prioritások szellemében elsősorban a harmadik „kosárra”, annak is csak az emberi jogokkal kapcsolatos részére és az első fejezet — ugyancsak ilyen vonatkozású — hetedik elvére összpontosították figyelmüket.

A bizalomerősítő intézkedésekkel kapcsolatban négy különböző indítványt terjesztettek be a résztvevők. Az 1977. október 24-én benyújtott szovjet javaslat („Akció- program az európai katonai enyhülés megszilárdítására”) a következő intézkedéseket irányozta elő:

— megismételte a VSZ PTT 1976. novemberi bukaresti ülésén elfogadott felhívást, hogy a Záróokmányban részes államok kössenek szerződést, mely szerint nem alkalmaznak egymás ellen elsőként nukleáris fegyvert;

—- nem bővítik új tagok felvételével az Európában szemben álló katonai-politikai csoportosulásokat és szövetségeket;

— következetesen végrehajtják a helsinki Záróokmányban előirányzott bizalom- erősítő intézkedéseket, s megegyeznek abban, hogy nem rendeznek meghatározott szintet (50—60 ezer fő) meghaladó hadgyakorlatot;

— a földközi-tengeri medence déli részén (evő országok kívánsága esetén kiterjesztik a bizalomerősítő intézkedéseket erre a térségre is;

— az egész problémakört — a bécsi haderőcsökkentési tárgyalások folytatásával párhuzamosan — különleges konzultációkon vitatnák meg.9

Ez a javaslat jelentős az európai államok közötti bizalom erősítése szempontjából is, hiszen megvalósítása segítene a félelem és a gyanakvás eloszlatásában, a fegyverzetkorlátozási tárgyalások eredményességéhez szükséges légkör megteremtésében. A NATO- országok válasza azonban halogató volt: az első pont kapcsán kifogásolták a hagyományos fegyverek témakörének mellőzését (erre jelentett később választ Leonyid Brezsnyev 1979. márciusi beszéde, illetve a budapesti VSZ-javaslat); a második pontra ki sem tértek, mivel nem akarták kizárni a NATO további bővítésének konkrét lehetőségét; a hadgyakorlatok felső határánál pedig magasabb „plafont” tartottak célszerűnek (kb. 75 ezer

86