Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1980 (7. évfolyam)

1980 / 1. szám - SZEMLE - Halász György: A bizalomerősítő intézkedések

érdeme mellett is a klasszikus fegyverzetkorlátozás végét jelentette, és ezért szükséges a korlátozás új módszereinek kidolgozása.

A londoni Stratégiai Tanulmányok Nemzetközi Intézetének a témáról rendezett tanácskozásán6 már konkrét, részletezett javaslatként ismertették a PAR-doktrínát (Programmed Assured Restraint), amely a jövő egyetlen járható útjának, „a bizalom- erősítő intézkedések gyakorlatának kiterjesztését”, pontosabban a stratégiai fegyver- rendszerek fejlesztése és telepítése terén megvalósítandó kölcsönös önmegtartóztatást tekinti. Az indítvány már a következő szakaszban magát a SALT-tárgyalást is a numerikus megoldások helyett a stratégiai szándékok és stratégiai kutatások területére vinné el.

Noha ez a fajta fogalmi meghatározás erősen vitatható (hiszen a bizalomerősítésen túl itt a stratégiai fegyverrendszerek tényleges, minőségi korlátozásáról van szó), az egyébként figyelmet érdemlő vélemény érzékelteti a CBM növekvő jelentőségét is.

Már itt is hangsúlyozni kell azonban: a bizalomerősítő intézkedések nem önmagukért való lépések, egyedül semmiképpen sem teszik lehetővé a katonai enyhülés végső céljainak megvalósítását, nem érintik a konfrontáció anyagi-technikai bázisát. Kizárólag a különböző mennyiségi és minőségi limitálások szolgálatában álló társult intézkedéseknek tekinthetők, melyek elősegítik, hogy a bizalom légkörében lehetővé váljanak konkrét fegyverzetkorlátozási és csökkentési lépések. Az ENSZ-Közgyűlés rendkívüli, leszerelési kérdésekkel foglalkozó ülésszakán Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter arra hívta fel a figyelmet, hogy a világ fegyverkezési volumenét a jelenleginek akár ötszörösére lehet növelni ellenőrzés mellett is.7

A bizalomerősítő intézkedések a fegyverzet korlátozásának tehát semmiképpen sem az alternatíváját, hanem kiegészítését jelentik.

Az eddigi állomások

A bizalomerősítő intézkedések és javaslatok — ha olykor áttételesen is — érzékeltetik a leszereléshez, a katonai enyhüléshez kapcsolódó szándékokat. E szándékok különbségét tükrözik a CBM-területen regisztrálható főbb egyezmények, javaslatok, igy:

■— az Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia Záróokmánya;

•—• a belgrádi Európa-tanácskozáson előterjesztett négy indítvány;

— a hagyományos fegyverek korlátozása és a bizalomerősítő intézkedések témakörében európai konferenciát szorgalmazó francia javaslat;

— a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének 1978. novemberi felhívása; Leonyid Brezsnyev 1979. márciusi választási beszéde, az ott vázolt programterv; a VSZ Külügyminiszteri Bizottságának az e javaslatot tovább fejlesztő indítványa 1979. május 15-én; valamint a Szovjetunió 1979. október 6-i kezdeményezése, és a VSZ Külügyminiszteri Bizottságának 1979. december 5-i felhívása;

— a Bécsben folytatott közép-európai haderő- és fegyverzetcsökkentési tárgyaláson benyújtott nyugati csomagterv.

Ezek összevetése fényt vet a CBM-mel kapcsolatos megközelítések különbözősé84