Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1980 (7. évfolyam)
1980 / 3. szám - SZEMLE - Kiss J. László: Túlélési program. Az Észak-Dél-Bizottság jelentése
adóztatásából, valamint az emberiség köztulajdonából, mindenekelőtt a tengerfenék nyersanyagaiból. A globális és automatikus hozzájárulásoknak ez a rendszere, a Bizottság szerint, számottevően erősítené a világméretű felelősségvállalás kialakulását és fontos lépést jelenthetne a világgazdaság koodeterminációjá- nak az irányába. A jelentés hangsúlyozza, hogy emelni kell a Világbank és a regionális fejlesztési bankok kölcsönvolumenét. A Világbank már most azt tervezi, hogy tőkéjét 80 milliárd dollárra emeli. A Bizottság javasolja továbbá, hogy a Világbank statútumához olyan kiegészítést tegyenek, amely biztosítja a kölcsön/ tőkeviszony arányt i:i-ről 2:i-re emelni. Ez a hitelkapacitást 160 milliárd dollárra növelné. A program követeli továbbá, hogy a fejlesztési pénzek mind nagyobb hányadát a regionális fejlesztési bankokba áramoltassák és így azok szerepét erősítsék. A prioritási program hasznosnak tartja, hogy a fejlődő országok támogatására irányuló hitelek biztosítékaként a Nemzetközi Valuta Alap megmaradt aranykészletei szolgáljanak, melyek a megemelkedett aranyár következtében jelentős értékűek. A Bizottság egyidejűleg azt is javasolja, hogy a Nemzetközi Valuta Alap aranytartalékának időszakos eladásából származó nyereséget az „alacsony jövedelmű” országoknak juttatott kölcsönök kamatszubvencionálása érdekében mozgósítsák. A Bizottság szerint a jelenlegi fejlesztéspolitika finanszírozási rendszerében, mindenekelőtt a programhitelekben való hiányt kell kitölteni, a projekthitelekről a programhitelekre helyezve a hangsúlyt. A Bizottság új intézmény, a Világfejlesztési Alap létrehozását javasolja, amely nem csupán a nemzetközi adókból származó fejlesztési eszközöket kezelné, hanem lehetőséget adna arra is, hogy a fejlődő országok a fejlett tőkésországok és a Világbank pénzügyi „póráza” nélkül valósítsák meg fejlesztéspolitikai elképzeléseiket. Bár számos ország ellenzi a funkciók paritásos elosztásán alapuló új „fejlesztési bürokrácia” létrehozását, azonban az Észak-Dél-Bizottság kompromisszumként indítványozza, hogy a meglevő intézmények kiegészítéseként fontolják meg az új, nemzetközi finanszírozási szervezet létrehozását. A jelentés kiemeli a pótlólagos multilaterális pénzügyi eszközök szükségességét is a nyersanyagok és energiahordozók kiaknázásában, s aláhúzza a magánbankok szerepét a „közepes jövedelmű” országok támogatása terén. A Világbanknak és más intézményeknek - állapítja meg a jelentés - garanciákat kell adni a magángazdasági eszközök folyamatos áramoltatása érdekében a fejlődő országokba.- A hatalomban és a felelősségben való részvétel. A jelentés nyomatékkai húzza alá, hogy a pénzügyi és finanszírozási intézményekben a döntési hatalmat szélesebb alapon kell megosztani a fejlődő országokkal, annak érdekében, hogy nagyobb felelősséget vállaljanak. Ehhez nem csupán a tagkormányok készségére, hanem a szavazatmegosztás revíziójára, a vezetés új stílusára, sőt új intéz97
