Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1980 (7. évfolyam)
1980 / 3. szám - SZEMLE - Kiss J. László: Túlélési program. Az Észak-Dél-Bizottság jelentése
SZEMLE KISS J. LÁSZLÓ Túlélési program Az Észak-Dél-Bizottság jelentése A Római Klubtól az Észak-Dél-Bizottságig Az elmúlt évtizedben könyvtárnyi elemzés tárgyalta az iparilag fejlett nyugati országok és a fejlődő világ konfliktusának megoldási lehetőségeit. Elég csupán a Római Klub jelentéssorozatára emlékeztetni, amely számottevően hozzájárult a hagyományos cselekvési stratégiák és értékorientációk módosításához a nyugati politika, gazdaság, valamint biztonságpolitika területén. A „Növekedés határai” címen ismertté vált jelentés rendszerdinamikai számítógép-modellje végzetszerűen vetítette előre a homogénnek tekintett világ- rendszer összeomlását, s megoldásként a gazdaság, a népesedés stb. szféráiban a zéró-növekedést ajánlotta.1 A Római Klub második jelentése, a „Fordulóponton az emberiség”, a világrendszer regionalizált szerkezetéből indult ki és javasolta, hogy a világrendszert a kiegyensúlyozatlan és ellenőrizetlen, egyoldalú növekedés szakaszából - a fejlődő országokat, s ezzel az egész világot fenyegető katasztrófa elkerülése érdekében - az „organikus” és kiegyensúlyozott „világnövekedés” szakaszába vezessék.2 A „RIO-jelentés” a fejlett tőkésországok vezető szerepét alátámasztó „hatalmi struktúra” megváltoztatását, a nemzetközi társadalomnak „világközösséggé” történő átalakítását tűzte célul. A jelentés legfőbb feladatként - a meglevők továbbfejlesztésén kívül - az erőforrások nemzetközi transzferét és újraelosztását biztosító, s a tervezett átalakítás folyamatában magát a változást katalizáló nemzetközi intézményrendszer létrehozását jelölte meg.3 A „Célok az emberiségnek” címen ismertté vált jelentés elvetette a külső, fizikai korlátok meghatározó voltát, s az „emberi nem” szintű, humanizmuson alapuló „világszolidaritási forradalmat” hirdetett a „belső korlátok” megszüntetésére. A jelentés szerint az osztály- és rétegideológiákat figyelmen kívül hagyó, „céloknak” a „világszolidaritási forradalom” keretében az emberi értékrend „belső korlátáit” alkotó önzést és partikuláris érdeket kellene kiküszöbölnie.4 A „tanulási jelentés” a „külső határok” helyett a belső tartalékokra, az emberi nem kor9°
