Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1980 (7. évfolyam)
1980 / 3. szám - TUDOMÁNYOS FÓRUM - Nyilas József: Az összeurópai gazdasági együttműködés időszerű problémái
a magas, várhatóan még növekvő munkanélküliség, protekcionista intézkedésekre késztet egyes kormányokat. Ez a KGST-országokat is hátrányosan érinti. E konjunkturális és strukturális okok mellett szólni kell az összeurópai együttműködést fékező politikai jellegű okokról is. Egy helyben topognak, sőt idén megszakadtak a Közös Piac és a KGST közötti kapcsolatok rendezéséről folyó tárgyalások. Ezek sikere pedig kétségtelenül nagy jelentőségű új impulzust adhatna az összeurópai együttműködésnek. A Közös Piac erőteljes agrárprotekcionizmussal csaknem teljesen bezárkózott sáncai mögé. Európa az önellátottság magas fokát érte el mezőgazdasági termékekből, és így a kisebb KGST-országok jó részének, pl. Magyarországnak, Bulgáriának s részben Lengyelországnak is csökkent a lehetősége arra, hogy mezőgazdasági termékeket helyezzen el ezen a piacon. Romlott a KGST-országok lehetősége a textilipari, a könnyűipari termékek értékesítésére is főleg azért, mert nagy volumenben megjelentek a piacon a fejlődő országok ilyen termékei is. A hetvenes évek végére a közös piaci országok már 113 országgal kötöttek preferenciális egyezményt. Jóllehet a GATT-tag KGST-országoknak is biztosítják a legnagyobb kedvezmény elvét, de ahhoz képest ezek a preferenciális egyezmények előnyt jelentenek a fejlődő országoknak. Az 1977 júliusában egész Nyugat-Európában érvénybe léptetett iparcikk szabadkereskedelem ugyancsak nehezíti Európa másik felének értékesítési feltételeit. Az embargó részleges fennmaradása, sőt újabban kiterjesztésére irányuló kísérletek sem hatottak az együttműködés fejlesztésének irányába. S végül ugyanez mondható el a nagyarányú „kínai nyitásról”, különösen ahol az még a hadieszközökre is kiterjedt. Ezek alapján megállapítható, hogy a hetvenes évek második felében a nyugat-európai kormányok nagy részének gazdaságpolitikájában meglehetősen háttérbe szorultak a Helsinki Értekezlet Záróokmányának második „kosarában” összegezett és elfogadott célkitűzések. Ezek ugyanis előirányozták a két országcsoport közötti gazdasági, tudományos műszaki kapcsolatok szélesítésének szorgalmazását is. A legsúlyosabb veszélyt azonban az összeurópai együttműködésre nézve az jelenti, ha a nyugat-európai kormányok belebonyolódnak az enyhülés elleni amerikai kampányba. Kedvezőtlenül befolyásolta a gazdasági együttműködés légkörét az is, hogy az európai NATO-tagállamok bekapcsolódtak az Egyesült Államok hadiipari komplexuma által kikényszerített új fegyverkezési hullámba és kevés kivétellel elfogadták egy esetleges atomháború „európaizálását” célzó új amerikai rakéták telepítését a saját országaikban. A KGST-országok a hetvenes évek második felétől a korábbinál bonyolultabb, több szempontból nehezebb viszonyok között fejlődnek. Vonatkozik ez az enyhülési folyamatra is. A kisebb KGST-országok nehezebb gazdasági helyzet87
