Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1980 (7. évfolyam)
1980 / 3. szám - Puja Frigyes: Békét, biztonságot!
verseny új hullámát — amely a helyzet éleződésének legfontosabb oka — éppen a NATO 1978. évi döntése, valamint a középhatótávolságú amerikai nukleáris rakéták gyártására és telepítésére vonatkozó brüsszeli határozat idézte elő. Ha a NATO hatalmak olyan nagyon óhajtják a rossz irányba mutató fejlemények megakadályozását, vajon miért nem fogadták el L. I. Brezsnyev elvtárs múlt év októberében előterjesztett javaslatát a középhatótávolságú nukleáris rakétákra vonatkozó tárgyalásokról? Miért nem válaszolnak érdemben most, amikor a Szovjetunió javasolja: Kezdjenek tárgyalásokat — az európai térségben elhelyezkedő középhatótávolságú nukleáris rakéták számának és csapásmérő erejének korlátozásáról beleértve az előretolt telepítésű amerikai nukleáris rakétákat is. Nem valamiféle feltételek támasztásáról van itt szó, ahogyan azt Nyugaton olykor állítják, hanem arról, hogy a NATO az erőpolitika újjáélesztésével kísérletezik, amit a Szovjetunió, a többi szocialista ország soha azelőtt és most sem fogad el. Az Egyesült Államok úgyszólván jégre tette a stratégiai fegyverzetek csökkentésére vonatkozó második szovjet-amerikai megállapodás ratifikálását. Pedig a SALT—II. gyors ratifikálása fontos lenne, mert csak ez nyithatná meg az utat a SALT—III.-hoz, azaz a stratégiai fegyverzet csökkentéséhez, sőt esetleg a megegyezéshez a középhatótávolságú nukleáris rakéták terén. A Carter-kormányzat szinte minden síkon befagyasztotta a különböző fórumokon eddig folyt szovjet—-amerikai leszerelési tárgyalásokat. Következetesen gátolja az előrelépést szolgáló szovjet kezdeményezéseket. Más tárgyalásokon is megnehezült a leszerelés híveinek dolga. Mindez és sok minden más bizonyítja, hogy az agresszív amerikai körök nem érdekeltek a leszerelési tárgyalásokban. Szemük előtt továbbra is a katonai fölény megszerzésének délibábja lebeg. Vajon miért öltik magukra egyes amerikai vezetők ismét a kommunizmus elleni kereszteslovagok páncéljait, miért törekszenek valamiféle szovjetellenes szentszövetség kikovácsolására napjainkban is? A legfőbb általuk hangoztatott érv az, hogy az Egyesült Államok biztonságát veszélyek fenyegetik. De vajon miért fenyegeti az Egyesült Államok biztonságát az, ha valamely országban belső társadalmi változások mennek végbe ? Miért fenyegette például a moszkvai olimpia az Egyesült Államok biztonságát, amelynek ürügyén megtiltották az amerikai sportolók részvételét ? A valóságban persze nem erről van szó. Az igazság az, hogy amerikai részről szeretnék megakadályozni a szocializmus, a haladás térhódítását, elejét venni annak, hogy a népek lerázzák a gyarmatosítás, vagy az új gyarmatosítás igáját, hogy felszabaduljanak a kapitalizmus rabsága alól. Meggátolni a régi, roskatag, az amerikai politikát kiszolgáló rendszerek összeomlását, sőt visszahódítani a világ különböző részein elvesztett pozícióikat a haladástól, a szocializmustól. Nem kevesebbet akarnak tehát, mint az emberi haladás megbéklyózását. 4
