Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1980 (7. évfolyam)
1980 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Smeljov, P. N.: A szocializmus és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok (Kiss Károly)
nak nemcsak globális, hanem minden egyes külgazdasági aktus esetében történő megítélését, s a partnerországok piacára szánt termékek minőségi diszkriminációjának a megszüntetését. A szocialista országok egyre növekvő energia- és nyersanyag-ellátása nagy feladatok elé állítja a Szovjetuniót. Ezt tárgyalva megállapítja, hogy a szovjet energia- és nyersanyag- export tőkeigényessége még az áremelések után is magasabb az export átlagos tőkeigényességénél. Fontos a szerzőnek az a megállapítása, hogy a mikroszintű gazdasági kapcsolatok bővítése az integráció fejlesztésének elengedhetetlenül szükséges, de nem alternatív módszere. A hetvenes évek első felében a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok váltak a világgazdaság egyik legdinamikusabb szektorává, bár 1976 óta a mozgások némileg lelassultak. E kapcsolatok nem konjunkturális jellegűek, hanem objektív, hosszú távon érvényesülő történelmi tendenciát képeznek, mivel a nemzetközi munkamegosztás fejlődésén, a termelőerők internacionalizálódásának folyamatán, a résztvevő felek alapvető érdekein alapulnak. Sokoldalúan, árnyaltan mutatja be a szerző az ezzel a témával foglalkozó fejezetben mindazokat az érdekeket, melyek a fejlett tőkés országokat a szocialista országokkal való együttműködésre ösztönzik. Érvekkel támasztja alá, hogy a szocialista országok jelenlegi fejlettségi szintjük és fizetőképességük mellett is képesek lennének e kapcsolatok fejlesztésére, ha az egyes tőkés országok és körök által elhatározott kereskedelmi és politikai diszkrimináció nem korlátozná a lehetőségeiket. Rámutat arra, hogy a kapcsolatok jelenlegi szintjén mind Keleten, mind Nyugaton szükségessé vált a fejlődés „strukturális, célprog- ram-jellegű” megközelítése. A továbbhaladás legfontosabb feltételei közé tartozik, hogy megegyezés jöjjön létre a KGST és az EGK között. A szocialista országok a fejlődő országokhoz fűződő gazdasági kapcsolataikban elősegítik ezen országok gazdasági függetlenségének megerősödését, hozzájárulnak iparuk fejlődéséhez, társadalmi-gazdasági céljaik eléréséhez - fejti ki Smeljov e fontos kérdéssel foglalkozó fejezetben. Ennek során egyre nagyobb szükség van arra, hogy e kapcsolatokat a szocialista országok ne csak bilaterálisán, hanem együttesen, sokoldalúan építsék. Az új világgazdasági rend kialakítása a gazdasági erőviszonyoknak a szocialista és a fejlődő országok javára történt megváltozása miatt vált szükségessé. Új feladatokat kell megoldani új elvek alapján. Együttesen kell fejleszteni a világ energia- és nyersanyagbázisát, létre kell hozni a technika-transzfer újabb csatornáit, meg kell teremteni a segítség új finanszírozási forrásait, ki kell alakítani az emberiség előtt álló globális világproblémák megoldásához szükséges új együttműködési formákat - sorolja fel a legsürgetőbb feladatokat a szerző. Mindezt csak a nemzetközi gazdasági kapcsolatok teljes demokratizálása, minden érdekelt ország egyenrangú részvétele, s a jelenlegi helyzet kialakulásáért megállapított differenciált felelősségből való kiindulás elve alapján lehet megoldani. A világkereskedelem és a nemzetközi pénzügyek rendszere előtt álló feladatok elemzésének külön fejezetet szentel a szerző. Felhívja a figyelmet arra, hogy a GATT-ban a szocialista országok érdekeit még nem veszik megfelelően figyelembe. A nemzetközi kereskedelmet fékezi, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok között megoldatlan a sokoldalú elszámolás rendszere. Nem reális az a javaslat, hogy a szocialista országok ennek érdekében lépjenek be az IMF-be, annak ellenére, hogy a nemzetközi pénzügyi rendszer válságából a kibontakozás minden bizonnyal ezen szervezet keretei között fog végbemenni. Az IMF 1971 után azonban még inkább a vezető tőkés hatalmak politikáját szolgálta. A szocialista országok ezért, valamint a lebegő árfolyamok rendszere és a fejlődő országok segélyezésére létrehozott alapok differenciálatlan képzésének gyakorlata miatt elvetik a belépés gondolatát. A szocialista országok perspektivikusan és potenciálisan érdekeltek az SDR rendszerében való részvételben, de jelenleg, amikor 16, erős ingadozásnak és inflációnak kitett valuta 153
