Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1980 (7. évfolyam)
1980 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Devillers, Philippe: A szovjet nemzetbiztonsági politika (1944-1978). Egy francia interpretáció (Gazdag Ferenc)
szolgál a rendszer alapjául, ez nem tekintik reálisnak. A szerző távlatilag valós lehetőségnek tartja a különböző társadalmi rendszerű országok közötti kapcsolatok multilaterális fejlesztésére a transzferábilis rubel „financiális konvertibilitására” való részleges átmenetet. Ez a transzferábilis rubel szabad átválthatóságát az NGEB és a KGST-tagországok központi bankjainak a harmadik országok központi bankjaival folytatott operációira korlátozná. Ennek előfeltételeit a KGST-ben már létrehozták. A jelenlegi feltételek mellett ugyanis a transzferábilis rubel teljesen konvertibilissé tétele azzal a nemkívánatos következménnyel járna, hogy a KGST kereskedelméből kiszorítanák azt a tőkés valuták. A nemzetközi pénzügyek újonnan kialakított rendszere csak akkor lesz életképes, ha alapját egy olyan konstruktív kompromisszum fogja képezni, amely minden részvevő érdekeit kielégíti. A könyv befejező része civilizációnk globális világproblémáit mutatja be. Kiss Károly DEYILLERS, PHILIPPE: A szovjet nemzetbiztonsági politika (1944—1978). Egy francia interpretáció. La politique soviétique de dissuasion (1944—-1978). Ueu interpretation francaise. A s^er^ő kiadása. Párizs 19J9. Több vonatkozásban különbözik P. Devil- lers-nek, a francia Nemzetközi Tanulmányi Központ (CERI - Centre d’Études et Relations Internationales) tudományos főmunkatársának, egyetemi tanárnak a könyve a szovjet külpolitikáról nyugaton készült tanulmányok túlnyomó többségétől. A „kremlinológia” vagy „szovjetológia” szokásos termékei ugyanis zömükben olyan prekoncepciókkal közelednek a Szovjetunió gazdasági, társadalmi és politikai fejlődésének kérdéseihez, amelyek már eleve magukban foglalják a bizonyítandó következtetéseket, és így a tárgyilagosságra igényt tartó olvasó számára - politikai hovatartozásától szinte függetlenül - belsőleg ellentmondásos, gondolkodó mivoltát nyíltan sértő kliséket szállítanak. Devillers megközelítésének - lévén polgári kutató, aki semmilyen vonatkozásban nem kíván azonosulni kutatásának tárgyával - korrektebb mivolta mindenekelőtt abból fakad, hogy tisztában van előfeltételeivel és tudatosan törekszik azok figyelembevételére. Vizsgálódásainak kezdetén tehát mindenekelőtt tisztázza álláspontját: francia szemszögből kiindulva szándékozik megítélni a szovjet (és nemcsak a szovjet) külpolitikát, de emellett azon van, hogy mind a nemzetközi körülmények, mind a szovjet belső fejlődés tényeit figyelembe vegye. „Nem dolgozható ki és nem definiálható semmilyen adekvát politika a Szovjetunióval kapcsolatban” - írja a bevetésben - „csak a nemzetközi helyzet tényleges történéseinek elemzése és a saját politikánk tisztázása után”. Korrekt kutatói hozzállásának természetes magatartásával pedig ugyancsak a bevezetésben megadja a később bizonyítandó tézist is: „.. .Századunk utolsó harmadában a szovjet politika vezérfonala... a biztonság keresése volt. Kitartó, lidércnyomá- sos keresés, hogy elkerüljék a második világháború katasztrófájának megismétlődését. Egy olyan biztonság keresése, amely egyúttal a szocializmust építő rendszer biztonsága is kíván lenni.” (11. 1.) Devillers három szakaszra bontja a vizsgált 34 éves periódust. Az első „A hosszú ostrom vége” című fejezet az 1944 és 1956 közötti időszakot elemzi. Ennek első évei a tartózkodó várakozás periódusát jelentették: a szovjet vezetés tudni akarta, hogy az új angol (Clement Atlee) és amerikai (Harry Truman) vezetés milyen irányba kíván haladni. Amit megtudott, nem volt kedvező: beigazolódott Sztálin korábbi gyanúja, miszerint nem sok esélye van a háború befejezése után a három nagy közötti együttműködésnek. Az angol magatartás már a háború alatt igazolta Sztálin gyanúját (a nyugati partraszállás időpontja körüli huzavona, a „befolyási övezetek” vitái, a Szovjetunió kirekesztése bizonyos tárgyalásokról) és az új munkáspárti 154
