Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1980 (7. évfolyam)
1980 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Kende István: Napjaink százhúsz háborúja. 1945-1967 (Tolnai László)
nés (és főként a megírás) óta eltelt időszak nemzetközi jelenségei (amelyeket tömören az enyhülési folyamat lelassulásaként, illetve megtorpanásaként összegezhetünk) úgy tűnik a napi politika síkján is igazolják a szerző több fontos elméleti tézisét; mint a hidegháború — enyhülés „egymásba épülése”, az egyes szakaszok jellegzetes elemeinek folyamatos (bár szakaszonként sútyozott) keveredése; a feszültebb időszakban a rendszer- szolidaritás fokozott érvényesülése stb. A gazdag tényanyag mellett a könyv jellemzője még a jó argumentáló készség és a polemikus nyelvezet. A szerző, a bevezetőben említett hume-i gondolatot komolyan véve, nem kíván a „bölcsek kövének birtoklásával tetszelegni”; fenntartja a tévedés jogát, feltételezi és igényli a vitát. Udvarhelyi László úttörő munkája megérdemli a minél szélesebb visszhangot, - és ami ennek szerves része - a vitát. A Kossuth Könyvkiadó szerkesztősége jó érzékkel ítélte meg, hogy ez a mű külföldi érdeklődésre is számot tarthat; erre utal a könyv végén elhelyezett háromnyelvű (orosz, angol, francia) összefoglaló. Véleményem szerint, idővel célszerű lenne a kiadónak a munka idegen nyelvű megjelentetésének gondolatával is foglalkozni. Joó Rudolf KENDE ISTVÁN: Napjaink százhúsz háborúja. 1945—1976 Akadémiai Kiadó, Budapest 1979. 156 1. A második világháború óta eltelt három és fél évtized a béke időszakaként él a köztudatban, jóllehet ez idő alatt számtalan fegyveres konfliktus zajlott le földünkön, amely e jelenségek körültekintő elemzése után háborúnak minősíthető. Mindez arra mutat, hogy a háború változatlanul a politika eszköze maradt, bár a katonai erők alkotóelemeinek korábban nem ismert minőségi változása miatt, amely a békés egymás mellett élés elvének viszonylag általános elfogadásához vezetett, egy újabb világháború kirobbanását sikerült megakadályozni. Napjaink háborúinak, mint a politikai megnyilvánulások egy formájának vizsgálata, tehát továbbra is fontos feladat. Felvetődhet például a kérdés: mennyire részei e háborúk a világpolitika áramlatainak, milyen az összefüggés a háborúk és más politikai jelenségek között, hogyan és miként alakul a háborúk és általában a nemzetközi politika, a nemzetközi osztályharc, a függetlenségi és felszabadító harcok, az imperializmus és az antiimpe- rialista erők, vagy az egyes országokon belüli osztály, és más erők küzdelmeinek kapcsolata. Kende István könyvének fő érdeme, hogy éppen ezekkel az összefüggésekkel foglalkozik. Mindenekelőtt újszerű megközelítését adja a háború fogalmának. Háborúnak tekint minden tömeges fegyveres összetűzést, amelyben - két - vagy több szembenálló fegyveres fél legalább egyike állami irányítás alatt álló fegyveres erőkkel (kormányhadsereggel, vagy reguláris kormányzati alakulatokkal) vesz részt a harcokban; — mindkét fél tevékenysége központilag irányított, szervezett formát ölt, még ha ez a szervezett forma csak a szervezett és irányíto- tott fegyveres védekezés, vagy stratégiai tervek alapján végrehajtott módszeres rajtaütéseket (gerilla-hadműveleteket, partizán hadviselést) jelent is;- a fegyveres tevékenység nem spontán szórványos összeütközésekből, hanem mindkét fél részéről kidolgozott stratégia, tervezés alapján végrehajtott, szisztematikus fegyveres tevékenységből áll, folyjék bár az adott háború egy vagy több ország területén huzamosabb, vagy rövidebb ideig. E kritériumok alapján százhúsz háborút tesz vizsgálat tárgyává a szerző. A fenti célok érdekében ehhez olyan paramétereket keres, amelyek alapján a háborúkat összefüggő folyamatként, egymással is összehasonlítva, közös nevezőre hozva vizsgálhatja. A háború folyamatának mérhetővé tételéhez kétféle módszert dolgozott ki. Az egyik módszer alapjában egyszerűsítő: a háborúk puszta hosszát méri, az időtényezőt tekintve a mérendő paraméternek. A másik megközelítési módszer a háborúk intenzitását kísérli meg számszerű149
