Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1980 (7. évfolyam)
1980 / 1. szám - Pirityi Sándor: Az U-2-től a SALT-II-ig: légi-kozmikus eszközök és a nemzetközi biztonság
megnehezítik a jelen szerződés rendelkezései betartásának nemzeti technikai eszközökkel való ellenőrzését” (XII. cikk, 3. bek.). Már a szerződés, majd „a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásával kapcsolatos néhány intézkedésről szóló” 1972-es szovjet—amerikai ideiglenes egyezmény, amely a szerződéssel azonos ellenőrzési rendelkezéseket tartalmazott, intézkedett egy vegyes Konzultatív Bizottság felállításáról, amely egyebek között hivatott megvizsgálni „a nemzeti technikai ellenőrzési eszközök nem szándékos zavarásával összefüggő kérdéseket” (XIII. cikk, 1. bek. c pont). Az első SALT-megállapodásoknál bevezetett ellenőrzési és konzultációs rendszer tökéletesen bevált, amit bizonyít, hogy a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról 1979. június 18-án aláírt ún. SALT—II. szerződés maradéktalanul meghagyta az idézett megfogalmazásokat.23 A „Közösen elfogadott nyilatkozatok és közös megállapodások” című kiegészítő dokumentum rögzíti is, hogy a „szándékos álcázási intézkedések alatt olyanok értendők, amelyeket abból a célból alkalmaznak, hogy tudatosan akadályozzák, illetve szándékosan megnehezítsék a szerződésben foglalt előírások betartásának nemzeti technikai eszközökkel történő ellenőrzését”. Később a felderítő-ellenőrző műholdak céljára konkretizálja az értelmező okmány, hogy „az interkontinentális ballisztikus rakéták siló-indítóberendezései fölött nem alkalmazhatók olyan védő berendezések, amelyek akadályozzák a szerződésben foglalt előírások betartásának nemzeti technikai eszközökkel történő ellenőrzését”.24 A SALT—II-nek egyébként figyelemreméltó rendelkezése, hogy korlátozásai nem vonatkoznak „a világűr térségének kutatását és felhasználását szolgáló kozmikus repülő- eszközök indító berendezéseire”. Mindebből kitűnik, hogy a távközlési és felderítési műholdak bizonyos fajtái a nemzetközi biztonság intézményesítése és a fegyverzetkorlátozás ellenőrzése szempontjából fontos szerepre tettek szert és legalább kétoldalú védelemben részesülnek. Közben világszerte megnőtt a kozmikus térség katonai fontossága, s a tervezők hozzáláttak olyan módszerek kidolgozásához, amelyekkel általában a mesterséges holdak működés- képtelenné tehetők, illetve megsemmisíthetők. Szóba jött a műholdak elpusztítása a Föld színéről sugarakkal és rakétákkal, valamint a kozmikus társégből — műholdelhárító műholdakkal. Nyugati sajtóorgánumok, minden bizonnyal sugalmazott forrásból, az utóbbi években meglehetősen sokat foglalkoztak a műholdelhárítás kérdéseivel. Az AFP francia hír- ügynökség 1977. október 28-i adásában tudni vélte, hogy az október 26-án felbocsátott Kozmosz—960 pályáján elpusztította az október 21-én felbocsátott Kozmosz—-959 jelzésű műholdat. Az AFP a Pentagonra hivatkozva azt állította, hogy a Szovjetunió 1967—1971 között 16 kísérletet végzett műholdas elfogással, majd néhány éves szüneteltetés után 1976-ban ismét hat ilyen jellegű kísérletet végzett. Korábban ugyancsak az AFP, idézve á The Neue York Times-t, azt írta, hogy a Kozmosz—248 „elfogott, azonosított és megsemmisített” két másik szovjet műholdat, a Kozmosz—249-est és a Kozmosz—252-t. A Frankfurter Rundschau 1977. március 9-i számában Dieter Hentrup „A műholdak 18
