Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1980 (7. évfolyam)
1980 / 1. szám - Pirityi Sándor: Az U-2-től a SALT-II-ig: légi-kozmikus eszközök és a nemzetközi biztonság
hangtalan háborúja” c. alatt arról írt, hogy a kaliforniai Sunnyvale-ben az USAF műholdjait ellenőrző központban dolgozók, amerikai tisztek és technikusok nem tudták megfejteni, hogy a „Vela 823” egy, a világűrben működő „elektronikus kém” miért nem válaszolt. „Az amerikai felderítő műhold ugyanis, amely szovjet területet ellenőrzött, néma maradt. Annyi mindenesetre biztosnak tűnt, hogy a műszaki hiba lehetősége kizárt” — írta a nyugatnémet újságíró, aki végül is kiderítette, hogy „egy szovjet lézerágyú több mint négy órán át vakította az amerikai műholdat, s a lézertűz megsemmisítette a kísérő hírközlő műholdat is”. „A szovjet lézerállomásoknak — írta a Frankfurter Rundschau — 1975 októbere óta többször sikerült megbénítaniok amerikai felderítő műholdakat. Bár az Egyesült Államok hadügyminisztériuma nem erősítette meg ezeket a híreket, de nem is tagadta őket közvetlenül, így a vezető katonai szakértőknek és fizikusoknak nincs kétségük az iránt hogy Moszkvának ütőképes lézerfegyverei vannak.” Ez utóbbi érvelés gyengesége nyilvánvaló. Szentesi György mérnök-alezredes „Harceszközök műholdak ellen” című cikkében25 meglehetősen egyértelműen foglalt állást: „Katonai mesterséges holdak elleni harc céljaira szolgáló eszközök nem léteznek, s a katonai űrkutatás eddigi rövid történetében nem volt még példa katonai mesterséges hold elleni tevékenységre — noha néhány nyugati bulvárlap közölt e témákról kacsákat, az illetékes országok kormányai azonban soha nem erősítették meg ilyen eszközök létezését.” A magyar szerző ennek ellenére jelzi, hogy két módszer máris szóba jöhet a Föld körül keringő mesterséges holdak megsemmisítésére. Az egyik a Földről indított elfogó rakétával, a másik a Föld körüli pályán keringő elfogó mesterséges holddal való megsemmisítés vagy rongálás. A mesterséges holdak üzemképtelenné tételére szolgál az ütközés vagy repeszhatású töltet felrobbantása a megtámadott műhold közelében. A védekezés lehetséges módja az, hogy a katonai mesterséges holdakat fel kellene szerelni az elfogó mesterséges holdak érzékelésére szolgáló műszerekkel és megfelelő védőfegyverekkel. Akárhogyan is áll „a műholdak hangtalan háborújának” kérdése, a Szovjetunió és az Egyesült Államok szükségesnek látta, hogy 1978. június 8-án Helsinkiben tárgyalásokat kezdjen a mesterséges holdak elleni hadviselés eltiltásáról. Kevéssel a tárgyalások megkezdése előtt jelentette meg a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) „A világűr -— a jövő harctere?” című gyűjteményes kötetét,26 amely kifejti, hogy az űrkorszak kezdetétől 1977 végéig a világon 1484 katonai mesterséges holdat vezéreltek föld körüli pályára. A könyv elemzi a műholdpályák megválasztása mögött rejlő elképzeléseket, az egyes műholdtípusokra jellemző pályaelemeket, a katonai műholdak fajtáit és rendeltetésüket. A kozmikus fegyverkezési hajsza új elemeként mutatja be az amerikai „űrrepülőgépet” (Space Shuttle), amelynek kísérletei 1977-ben kezdődtek, s amely pályáján manőverezve ellenséges műholdaknak nemcsak „megszemlélésére”, hanem elfogására és „eltérítésére” is alkalmas. Valóban, mialatt a világ az „eurostratégiai” fegyverekkel, a fegyverkezési hajsza szárazföldi, tengeri és légi területeinek újdonságaival van elfoglalva, az Egyesült Állai9
