Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1980 (7. évfolyam)
1980 / 1. szám - Pirityi Sándor: Az U-2-től a SALT-II-ig: légi-kozmikus eszközök és a nemzetközi biztonság
szünteti meg benne a nemzetközi jog általános elveinek hatályát, amelyek kötelező jellegűek az államok közötti kapcsolatokban, függetlenül attól, hogy hol folytatják tevékenységüket: a nyílt tengeren, a légtérben vagy a világűrben.” Ezek a megállapítások az államközi viszonyok etikájának erkölcsi szintjére emelik a világűr technikai és jogi problémáit és gyakorlatilag kiterjesztik a békés egymás mellett élés rendszerét a kozmoszra. Nemzetközi jogi vetületűk az a néhány sokoldalú egyezmény és szerződés, amely az 1967—1974-es időszakban született, s katonai-biztonsági rendelkezések egész sorát tartalmazza. * Moszkvában, Londonban és Washingtonban 1967. január 27-én aláírásra bocsátottak egy sokoldalú nemzetközi megállapodást, amely ezt a címet viselte: „Szerződés az államok tevékenységét szabályozó elvekről a világűr kutatása és felhasználása terén, beleértve a Holdat és más égitesteket”. Az ENSZ-Közgyűlés már előzőleg, 1963. december 13-án egyhangúlag fogadott el egy nyilatkozatot az államok kozmikus tevékenységét szabályozó jogi elvekről, még korábban, 1963. október 17-én pedig ugyancsak egyhangúlag elfogadott határozatban hívta fel az államokat, hogy tartózkodjanak nukleáris fegyvereket vagy bármely másfajta tömegpusztító fegyvert hordozó bármiféle objektumnak földkörüli pályára juttatásától, illetve ilyen fegyvereknek égitesteken történő elhelyezésétől.17 A „békés kozmosz szerződés” számos cikkében tartalmaz katonai-biztonsági vonatkozásokat. A kiinduló tételt a II. cikk tartalmazza: „A világűrt, beleértve a Holdat és más égitesteket, sem a szuverenitás igényével, sem használat vagy foglalás útján, sem bármilyen más módon egyetlen nemzet sem sajátíthatja ki.” AIV. cikk rögzíti: „A Szerződésben részes államok kötelezik magukat, hogy nukleáris fegyvereket vagy bármely másfajta tömegpusztító fegyvert hordozó semmilyen objektumot nem juttatnak földkörüli pályára, ilyen fegyvereket az égitesteken nem helyeznek el, illetve a világűrben semmilyen más módon nem tartanak.” A rendelkezés, miként a szerződés egésze, nem vonatkozik egyrészt a légtérre, másrészt a ballisztikus rakétákra. Lényeges a szerződésnek az az előírása, amely szerint tilos az égitesteken katonai támaszpontokat, berendezéseket és erődítéseket létesíteni, bármilyen fajta fegyverekkel kísérletezni és ott katonai gyakorlatokat folytatni. Semmi sem tiltja viszont katonai személyeknek űrkutatásra vagy a világűrrel kapcsolatos bármely más békés célra történő alkalmazását, mint ahogy megengedhető a Hold és más égitestek békés kutatásához szükséges „bármely” felszerelés vagy eszköz használata is. „A Szerződésben részes államok — mondja a X. cikk — az egyenlőség alapján vizsgálják meg a Szerződésben részes más államok minden olyan irányú kérését, hogy lehetőséget kapjanak az előbbiek által felbocsátott űrobjektumok repülésének megfigyelésére. Az ilyen megfigyelési lehetőség feltételeit az érdekelt államok közötti megegyezés határozza meg.” íj
