Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1980 (7. évfolyam)
1980 / 1. szám - Pirityi Sándor: Az U-2-től a SALT-II-ig: légi-kozmikus eszközök és a nemzetközi biztonság
dinamikai hajtóerő megszűnik és a „kepleri” (centrifugális) erő kerül túlsúlyba. Ez tehát a „kritikus jogi határ”. e) Hatékony ellenőrzés elmélete. Hirdetői azt vallják, hogy az államok fő hatalma nem terjedhet túl azon a szinten, ameddig tényleges uralmat képesek gyakorolni. Az uralom gyakorlásán általában a berepülések elhárításának képességét értik. (S. Beresford, a Pentagonnal szorosan együttműködő amerikai ürszakértő a III. világűrjogi kollokviumon azt az álláspontot képviselte, hogy a szuverenitás addig terjed, ameddig az államok elhárító fegyverei hatékonyak. Powers U—2-es kémrepülőgépe szerinte nem sértette meg a szovjet szuverenitást, mert állítólag a szovjet elhárító fegyverek hatósugarán kívül repült, és motorhiba miatt került azok lőtávolába. Beresford teljesen figyelmen kívül hagyja a repülőgép rendeltetését és a repülés célját.) f) Érdek-elmélet. Az állam szuverenitása a világűr felé addig terjed, „ameddig azt ésszerű érdeke megkívánja”. Az elmélet inkább az államok egyoldalú döntéseinek motiválására alkalmas. g) Biztonsági elmélet. A világűrjog szocialista irodalmában uralkodó felfogás szerint az elhatárolás döntő kritériuma az állam biztonsága. Probléma csupán a biztonság fogalmi tisztázatlansága, illetve az, hogy a biztonsági kritériumokat minden állam saját maga, saját belátása szerint határozza meg. Vannak ezen kívül különböző közvetítő elméletek, amelyek az ismertetett irányzatokat igyekeznek valamilyen formában szintézisbe hozni. V. Sz. Verescsetyin szerinti6 „a nemzetközi űrjog burzsoá doktrínája alaposan összekuszálta az állami szuverenitás elvének szerepét a világűrjogban ... A világűrkutatás és -felhasználás szabadságának általánosan ismert elvét felhasználta általában az állami szuverenitás elleni támadásra, s azt, már mint az állami szuverenitást, az űrkorszakban »elavult« fogalomnak nyilvánította ... Az Egyesült Államok ENSZ-beli képviselői és sok amerikai nemzetközi jogász az állami szuverenitás tiszteletben tartásának elvében a kozmikus térség gyakorlati hasznosításának csupán akadályát látják.” A szovjet szerző idézi S. Beresfordot, az; amerikai képviselőház tudományos és asztronautikai bizottságának különleges tanácsadóját, aki 1959-ben azt írta, hogy „a szuverenitás sem nem szükséges, sem nem elégséges a kozmikus korszak által felvetett problémák megoldására”, vagy a beresfordi gondolatmenetet követő A. Binet kanadai jogászt, aki szerint „a szuverenitás fogalma gyakorlatilag kitörölhető mind a légi jog, mind az űrjog szótárából”. Verescsetyin leszögezi: „A nemzetközi űrjognak mint a nemzetközi közjog egyik ágazatának alanyai a szuverén államok és a nemzetközi kormányközi szervezetek, amelyek tevékenységet folytatnak a kozmikus térségben. Az űrjog meghirdeti a lemondást a területi szuverenitásnak a kozmikus térségre — beleértve a Holdat és más égitesteket — való kiterjesztéséről, de egyúttal egészében az állami szuverenitás elvének tiszteletben tartására épül. Az űrjog területén született összes sokoldalú nemzetközi egyezményben szuverén államok vesznek részt.” „A szovjet jogtudomány már a kezdet kezdetén hangsúlyozta azt a körülményt, hogy az állam szuverén hatalma a kozmikus térségre, mint olyanra, nem terjed ki, nem 12
