Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 1. szám - TUDOMÁNYOS FÓRUM - Szkorov, A.: Nyugat-Európa és a fejlődő országok: a gazdaság és a politika kérdései
gesen befolyásolhatja a Szaharától délre fekvő afrikai területeken bekövetkező további fejleményeket, az utóbbi években politikailag erősen kieléződött és időszerűvé vált. Mindezek a kérdések szorosan összefüggnek a kapitalizmus és a szocializmus között világviszonylatban folyó harccal. A szocialista közösségnek életbevágó érdeke fűződik következetesen demokratikus megáldásukhoz, hiszen nem kis mértékben ettől függ majd a szocialista államok fejlődése külső körülményének alakulása, a két rendszer közti erőviszonyok további változása, a szocializmus nemzetközi pozícióinak erősödése. Az imperialista államok ezzel szemben a problémák olyan megoldását szorgalmazzák, amely megszüntetné ugyan a nemzetközi gazdasági és politikai kapcsolatok rendszerében mutatkozó legkiáltóbb ellentéteket és anakronizmusokat, ugyanakkor azonban nem ingatná meg a Nyugat uralkodó helyzetét a világgazdaság tőkés szektorában, végső soron elősegítené a kapitalizmus új alapon való stabilizálását. Az imperialista — köztük a nyugat-európai — államok politikájának stratégiai célja, hogy minden áron megtartsák a fejlődő országokat a tőkés világgazdasági rendszerben, mert a monopoltőke csak ebben az esetben tud akadálytalanul hozzájutni természeti kincseikhez és potenciálisan nagy befogadóképességű piacaikhoz, csak ebben az esetben tudja kihasználni gazdasági területüket, kizsákmányolni embertartalékaikat. Ennek érdekében kész lemondani előjogainak egy részéről, bizonyos engedményeket tenni a fejlődő országok nemzeti tőkéjének, módosítani a fejlődő országokkal fennálló kereskedelmi-gazdasági kapcsolatait. A tudományos-műszaki forradalom viszonyai között a nemzetközi munkamegosztás elmélyítésének objektív szükségletei is szükségessé teszik a tőkés hatalmak külgazdasági politikájának megváltoztatását, azt, hogy a volt gyarmati területek termelőerőinek fékezése helyett azok fejlesztésére helyezzék a súlyt. A nemzetközi monopoltőke csak ezen az úton tudja elérni a fejlődő országok intenzívebb kizsákmányolását, a világkapitalizmus világgazdasági kapcsolatainak rendszerébe való integrálásukat. A monopoltőkének érdeke fűződik ahhoz, hogy a fejlődő országokba telepítsen át bizonyos alapvető, (munka- igényes és környezetszennyező) iparágakat, és a fejlett tőkés államokban koncentrálja a tudományigényes, élenjáró termelési ágazatokat. A világ termelőerőinek ilyen átrendezése nemcsak hogy nem vezet a felszabadult országok nagyfokú gazdasági önállóságához, hanem ellenkezőleg, miként azt az utóbbi évek tapasztalatai mutatják, még jobban hozzáláncolja ezeket az országokat a fejlett tőkés államok gazdaságához, a függőség új formáit teremti meg. Ugyanakkor az a tény, hogy a fejlődő világ nyersanyagforrásainak nagy része a fiatal államok hatékony ellenőrzése alá került, megváltoztatta a tőkés gazdaság nyersanyagellátásának korábbi feltételeit, és szükségessé tette egy olyan új nemzetközi mechanizmus létrehozását, amely biztosítja a nyersanyagszállítások stabilitását és a korábbinál nagyobb mértékben figyelembe veszi a nyeresanyagtermelő országok gazdasági érdekeit, azt a törekvésüket, hogy javítsák termékeik cserefeltételeit a világpiacon. A tőkés hatalmak kormányait az is aggasztja, hogy a fejlődő országokban éleződnek az alapvető társadalmi problémák (éhínség, tömeges nyomor, munkanélküliség, hiányos 94
