Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 1. szám - SZEMLE - Horváth Dénes: A Közös Piac parlamentjével kapcsolatos reformtörekvések
Az Európai Parlament működési struktúrája Az Európai Parlamentre vonatkozó alapvető jogszabályokat a Római Szerződés 137— 144. cikkei tartalmazzák. Időközben végrehajtottak ugyan módosításokat (például az EK kibővülésével kapcsolatban, a parlament hatáskörének kiterjesztésekor), ezek azonban a Római Szerződés megfelelő rendelkezése alapján történtek. A továbbiakban a mai helyzet ismertetésére törekszem, s csak akkor utalok korábbi módosulásokra, ha azt a jelenlegi helyzet jobb megvilágítása indokolja. Megjegyzem továbbá, hogy a parlament ügyrendjét a parlament dolgozta ki, hagyta jóvá (a Római Szerződés 142. cikke értelmében) és módosítja a változó körülményeknek megfelelően. Az EK kibővülése óta az Európai Parlamentnek 198 tagja van. A tagországonként megoszlás a következő: Belgium 14 Dánia 10 Franciaország 36 Flollandia 14 Írország 10 Luxemburg 6 Nagy-Britannia 36 NSZK 36 Olaszország 36 Összesen: 198 Amint az első pillantásra megállapítható, a parlamenti helyek megoszlása nem tükrözi a tagországok lakosságának arányait. A megoszlás kialakítása kompromisszum eredménye, amiben két fő szempont érvényesül. Az egyik, hogy a kis tagországok lakosságuk számához képest viszonylag nagyobb számú képviselői helyhez jussanak, s ez csökkentse fenntartásaikat a „nagyokkal” szemben. A másik szempont az, hogy a négy „nagy” (Franciaország, Nagy-Britannia, az NSZK és Olaszország) azonos súllyal legyen képviselve. A tagállamok nemzeti parlamentjeik képviselői közül jelölik ki a fenti létszámú delegációikat az Európai Parlamentbe. A nemzeti delegációk pártok szerinti összetételét, a képviselők kiválasztásának módját stb. az egyes tagországok nemzeti parlamentjei határozzák meg. Kialakult gyakorlat, hogy a nemzeti delegációk tükrözik a mérvadó pártok nemzeti parlamenti képviseleti arányát. Ez azonban nem mindig érvényesült. Az Európai Parlamentben az egymáshoz közeli profilú pártok parlamenti csoportokat (frakciókat) alakíthatnak. A frakció alapításához 14 képviselő szükséges, de 10 is elegendő, ha legalább három országból valók. Az 1977. december 31-i állapotnak megfelelően a parlament frakciók szerinti összetétele a következő volt: 72