Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 4. szám - KÖNYVEKRŐL - Solem, Erik: Az Északi Tanács és a skandináv integráció
ten bontakozott ki. Kormányszinten rendszeres az igazságügyminiszterek találkozója. Privát szinten jelentősek a jogászok, hivatalviselők találkozói, együttműködése. Parlamenti szinten az Északi Tanács a jogi együttműködésre és kooperációra összpontosítja erőfeszítéseit; befolyása a törvényhozás több fázisában is jelentős. Először, javaslatokat tehet egyes speciális jogi intézkedésekkel kapcsolatban. Másodszor, közreműködhet a törvény- hozás folyamatában. Harmadszor, a kormányok kérhetik véleményét egyes törvényekkel kapcsolatban. A Tanács jogi bizottsága az ülésszakok között rendszeresen találkozik. A skandináv jog nagyrészt hasonló elveken épül föl, és az együttműködés jól szervezett. A Tanács jogközösség kialakítására törekszik, igyekszik elősegíteni az információcserét, megjelölni azokat a jogterületeket, ahol az együttműködés lehetséges. (Például az északi államokon belüli migráció jogi szabályozása, családjogi, büntetőjogi kérdések, az állam- polgárság megváltoztatása, a gazdasági jog különböző kérdései, szállítás, a mezőgazdasággal kapcsolatos kérdések, találmányi jog, szerződéskötések stb.) Az északi államok jogi együttműködése sokkal fejlettebb mint a Közös Piac országaié; a jövőben ez konfliktusok forrása lehet közöttük a gazdasági élet egyes területein. Jelentős kooperáció bontakozott ki a kommunikáció, a szállítás, közlekedés területén is (Északi Távközlési Unió, SAS légitársaság stb.). Az északi államok egymás között kiküszöbölték a vízumkényszert, együttműködnek a vámügyben. Ezeken a területeken a Tanács munkája döntő fontosságú. 1973. március 1-én az öt északi ország között szállítási és távközlési szerződés lépett életbe. Ez a szerződés párhuzamos a kulturálissal és a helsinki együttműködési szerződésen alapul, melyet 1962-ben kötött meg az öt ország. Az Északi Tanács feladata, hogy az államközi szerződéseket egységes skandináv egyezménybe rendezze. Jelentős előrelépés történt a munkaerő-gazdálkodás területén is. Célkitűzés, hogy a társult négy ország (Svédország, Dánia, Finnország, Norvégia) biztosítsa a teljes foglalkoztatottságot, és tájékoztassák egymást ezirányú intézkedéseikről. Kialakult a munkaerő szabad mozgása, de nincs közös munkaerőpiac-politika: a regionális és szociális tervezésben különbségek mutatkoznak. Egyes szakmákat (pl. pedagógusok) kizárták az integrációból. Az 1954-es munkaerőpiac-egyezmény- nyel és a társadalombiztosítási egyezménnyel az északiak voltak az elsők ilyen társulás kialakításában. Széles körű a kulturális, oktatási, tudományos együttműködés is, ezt különböző intézmények támogatják. (Nordic Cultural Commission; Nordic Institute of Theoretical Nuclear Physics: NORDITA; Nordic Research: NORDFORSK). A Tanács ösztönzi az északi államok közötti kulturális és művészeti cserét, a közös északi kulturális képviseletet külföldön, a kulturális csereprogramok finanszírozását és közös tervek finanszírozását. Északi kulturális alapot hoztak létre 5 millió dán koronás költségvetéssel, ezenkívül az északi országok között számos kétoldalú alap is létesült. Az állami hivatalok és a Tanács kapcsolatát több mint száz szakértői csoport segíti; a szakértők jelen vannak az éves ülésszakokon, és jórészt rajtuk múlik a határozatok keresztülvitele. Az Északi Tanács adatai szerint javaslatainak 60 százalékát valósították meg részben vagy teljesen; 24%-ról még tárgyalnak és csak 16%-ot utasítottak el. A szerző igyekszik meghatározni az együttműködés optimális szintjét, amely a kellő mértékű önállóság megőrzésével nem vezet az ellentétek éleződéséhez, hanem lehetővé teszi a további fejlődést. Már a Tanács létrejöttekor nyilvánvaló volt, hogy a skandinávok nem akarnak föderatív típusú együttműködést és politikai uniót. A kommunista pártok szorosabb kapcsolatokat kívánnak kiépíteni Ke- let-Európával és meg akarják őrizni országaik politikai függetlenségét. Finnország például csak 1955 végén lépett be a Tanácsba, és nem kívánja politikailag elkötelezni magát a Nyugat irányában. De például a norvég parlament is csak 74:39 arányban hagyta jóvá a tagságot, ami szintén a vélemények megosztottságát jelzi. Más nyugat-európai együttműködési szervezetekhez képest azonban, a Közös Piacot is beleértve, az Északi Tanács eredményei sok 148
