Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 4. szám - KÖNYVEKRŐL - Kulcsár Péter: Az emberi jogok és a nemzetközi kapcsolatok
„Polgári jelenség”-e az emberi jogok? A szerző rámutat, hogy habár az emberi jogokat a polgári forradalmak során fogalmazták meg először szisztematikusan, és ekkor kerültek be első ízben alkotmányokba, az emberi jogok rendszerét mégsem lehet „polgári jelenségnek” minősíteni. Érvelésének alátámasztására áttekinti az emberi jogok fejlődésének történetét az ókortól napjainkig. Az emberi jogoknak tehát már volt előtörténete, amely megelőzte a kapitalizmust, a mai értelemben vett polgárságot. Továbbá: az emberi jogok világa már a feudális abszolutizmus elleni harc idején magában foglalta nemcsak a tulajdon védelmét, hanem az önkény, a kínzás és a jogtalan tömlöcbe vetés elleni küzdelmet, az életvédelmet és a személyes biztonságot. Később a munkásjogok és munkáskövetelések kérdését is. A könyv Marx, Engels, Lenin munkáit idézve válaszol azokra a kétségekre, bírálatokra, hogy a marxizmus a nagy célok és összefüggések feltárása közben az emberi jogokkal nem törődött, vagy azokkal éppenséggel ellentétben állt volna. Fontos része a könyvnek, amely a munkás- mozgalom és az emberi jogok viszonyának alakulásával, a mozgalom álláspontjának fejlődésével, módosulásával foglalkozik. Kétségtelen ugyanis, hogy a kérdéskörre a mozgalom fejlődésének nem minden időszakában esett egyforma hangsúly. Marx és Engels például az ír és a lengyel szabadságharc, az amerikai rabszolga-felszabadító háború, majd a párizsi kommün elleni brutalitás gyakorlati tapasztalatai, az I. Intemacionálét formáló viták hatására fokozottabban érdeklődtek az olyan kérdések iránt, mint az emberi jogok. A XX. században a fasizmus terrorjának élménye gyakorolt döntő hatást a kérdéssel kapcsolatos álláspontok fejlődésére. Dimitrov a Komintern nevezetes 1935-ös kongresszusán tartott beszédében külön is felhívta a figyelmet a demokratikus jogok fontosságára (felismerésére is). Külön fejezetet szentel a könyv a szocialista országokban történt törvénysértések, majd a törvényesség helyreállítása tapasztalatainak, az 1953-at, majd a XX. kongresszust követő jogfejlődésnek. Ismerteti magyar és más szocialista országokbeli jogtudósok véleményét a törvényességről, s nemcsak az általános anyagi, hanem a konkrét jogi garanciák kiépítésének fontosságáról is. Érdeklődésre tarthat számot a szerző elemzése a tőkés politikai gondolkodásban megtalálható két alapvető irányzatról. A konzervatív hatalmi politika nem törődik az emberi szempontokkal, míg a moralizáló irányzat jobban kötődik a demokratikus formákhoz. Az utóbbi képviselői is a nyugati rendszer védelmén fáradoznak, de azt reformokkal és az emberi jogok terén tett engedményekkel próbálják szolgálni. Ideológiai kérdésekben a szocializmus számára ők a nehezebb vitapartnerek, de nem téveszthető szem elől, hogy a konzervatív „realisták” voltak azok (Churchill, Truman, Johnson, Nixon), akik kirobbantották a hidegháborút, bombázták Vietnamot, végrehajtották a görög és chilei puccsot, erősítették a dél-afrikai és iráni rendszert. Egyes értékelések a zajló viták hevében néha éppen a reformista-moralista vonalat tartják jobboldalibbnak. Az emberi jogokat felsorolva és rendszerezve a szerző eredeti módon fejti ki véleményét arról, hogy nincsenek „fontos és nem fontos” emberi jogok, de ha rendszerezni akarjuk őket, a legelemibbek közé azokat kell sorolni, amelyek a többi joghoz is funkcionálisan elengedhetetlenek: az élethez, a testi épséghez való jog, az állampolgári egyenjogúság, a hatósági és bírósági jogorvoslathoz való jog és egyéb alapvető személyi garanciák. Ma már így épülnek fel a nemzetközi egyezségokmányok is, de a történelem is e jogok biztosításának szükségességére hívta fel a figyelmet. Az emberi jogok védelmének nemzetközi mechanizmusa, mint azt a könyv megállapítja, csak az enyhüléssel és a szuverén államok közti együttműködés törvényszerűségeinek felismerésével együtt fejlődhet. A Magyarország által is ratifikált, törvénybe iktatott nemzetközi jogi egyezségokmányok máris jelentenek bizonyos kötelezettséget a részt vevő országok törvényhozására és joggyakorlatára nézve. Az emberi jogok rendszeres és tömeges megsértése egy-egy államon belül egyúttal a nemzetközi biztonságot is veszélyezteti. Ezt tanúsítja a nácizmus vagy a második világ138
