Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 1. szám - Kolláth György: A jelenlegi Brazil külpolitika néhány sajátossága
kijáróval kapcsolatos igényeinek rendezésétől is függ, ami pedig Chile és Peru részvétele nélkül lehetetlen. Kolumbiával és Venezuelával való kapcsolatait az energiaellátási gondokon túl (szén és kőolaj beszerzése Kolumbiától, illetve Venezuelától) az Andok-pak- tummal mint Brazíliát mellőző dél-amerikai csoportosulással szembeni ellenérzése motiválta. A másik két nagy latin-amerikai országgal, Argentínával és Mexikóval fenntartott kapcsolatokban a gazdasági megfontolások és a hatalmi rivalizálás más súllyal, illetve más formában jelentkeznek. Argentína'Brazíliának nemcsak latin-amerikai forgalmában legfontosabb, hanem összkereskedelmét tekintve is egyik legjelentősebb partnere a ugyanakkor legfőbb hatalmi riválisa. Bár Argentína lényegesenlassabban növekszik gazdaságilag, mint Brazília, és komoly belső problémákkal küszködik, potenciálja és gazdasági fejlettsége révén jelentős ellenerőket tud csoportosítani a brazil hatalmi törekvésekkel szemben a kis és közepes latin-amerikai államokban és a különféle latin-amerikai szervezetekben. Jól mutatja ezt a La Plata-medencei szerződés bizottságaiban folyó hatalmi birkózás, vagy az, hogy míg Brazília meglehetősen destruktív magatartást tanúsított az Andok-paktummal szemben, addig Argentína óvatosan és burkoltan szorosabb kapcsolatot igyekezett kiépíteni ezzel a csoportosulással, minduntalan irritálva a brazil diplomáciát. A két oszág közötti intenzív és sokrétű gazdasági kapcsolatok természetesen igen bonyolulttá teszik a hatalmi mérkőzést. Brazíliának Mexikóval és a középamerikai, illetve karib-tengeri országokkal fenntartott kapcsolatai a dél-amerikaihoz képest jóval kevésbé jelentősek, és úgy tűnik, hogy Brazília —- legalábbis egyelőre — nem szándékozik háborgatni Mexikónak Közép-Ameri kával és a Karib-térséggel kapcsolatos gazdasági és hatalmi érdekeit. Hogy a két ország közötti viszony mégsem nevezhető túl barátságosnak és szívélyesnek, annak elsősorban az az oka, hogy a rivalizálás az argentin esethez képest sokkal szélesebb horizontú, s nem szorítja korlátok közé gazdasági egymásrautaltság. A nagy potenciállal bíró és Brazíliához hasonló ipari fejlettségű, a külvilág számára kétségkívül rokonszenvesebb belpolitikai berendezkedésű Mexikó talán a legkomolyabb riválisa Brazíliának, ami a fejlődő országok közötti vezető szerepre való aspirációkat illeti. Mexikó, különösen az Echeverria-kormány idején, kétségtelenül szert tett bizonyos befolyásra és népszerűségre a fejlődő országok körében, ami rendkívüli mértékben idegesítette a brazil diplomáciát és a hatalmi politika irányítóit. A brazil gazdasági jelenlét fokozódása Közép-Amerikában és a Karib-térségben viszont Mexikót nyugtalanítja s teszi még bonyolultabbá a brazil—mexikói kapcsolatokat. Brazília fejlődő országok irányában folytatott politikájában a második legfontosabb régió Afrika. Ez az a terület, ahol gazdasági-földrajzi okokból Brazília szorosabban tudja ötvözni gazdasági és hatalmi expanziós terveit. Brazília számára Afrika szinte közvetlen közelségben van, anélkül azonban, hogy latin-amerikai szomszédaihoz hasonló bizalmatlanságot kellene leküzdenie. Az exportexpanzió előrehaladásának mértékében Brazília egyre inkább kereskedelmi partnernek tekintheti az afrikai országokat, és egyre kevésbé exporttermékei riválisának. Természetesen az afrikai országokkal való kapcsolat építése még a „felelős pragmatizmus” alkalmazása idején sem volt mentes problémáktól. Igaz, hogy Brazíliának nagyobb távlatokat tekintve nem voltak konfliktusai Afrikával. Ám 48
