Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 1. szám - Kolláth György: A jelenlegi Brazil külpolitika néhány sajátossága
féle tengelypolitikára velük, mint ahogy erre például a Pinochet-féle juntától többször is javaslatot kapott. A Latin-amerikai Szabadkereskedelmi Társaság kudarcaiból okulva és a fenti meggondolásokból Brazília nem törekszik mindenáron multilaterális keretek között végrehajtani latin-amerikai expanzióját, hanem fokozza erőfeszítéseit a bilaterális kapcsolatok fejlesztésére; a vámkedvezmények, hitelek, beruházások révén próbálja érvényesíteni, illetve fokozni a brazil gazdaság és ipar mennyiségi és minőségi fölényét. A legtöbb partnerével folytatott kereskedelmében már ma is* észlelhetők a strukturális függés kialakulására valló jegyek: a szomszédos dél-amerikai országok többségébe irányuló exportjában egyre nagyobb a félkész- és késztermékek, tartós fogyasztási és beruházási javak aránya, s ezekért cserébe elsősorban nyersanyagokat importál (pl. Bolíviából ónt, vasércet és földgázt, Peruból kőolajat, hallisztet, rezet stb.). Ebben az expanzióban rendkívül nagy szerepet játszik Brazíliának a multinacionális vállalatok stratégiájához való alkalmazkodása, a brazíliai leányvállalatok tevékenysége. Igen sok multinacionális vállalat brazíliai üzemeiből látja el alkatrészekkel és félkésztermékekkel a környező országokba telepített összeszerelő egységeit (a brazíliai autóipar például tízezerszámra szállít CKD-egységeket a szomszédos országokban levő összeszerelő üzemekbe). Emellett egyre több brazil nagy- és közepes vállalat jelenik meg exporttermékeivel ezeken a piacokon, élve a rendkívül agresszív exportösztönzőkkel. A brazil magántőke is egyre többet ruház be a szomszédos országokba, noha a szomszédos államok nyersanyagkincseinek kiaknázását célzó, a brazil állam által finanszírozott hatalmas bilaterális beruházási projektumok valószínűleg nagyobb tőkét képviselnek. Brazília közvetlen geopolitikai és gazdasági törekvései elsősorban három déli, dél-nyugati szomzsédjára, Bolíviára, Paraguayra és Uruguayra összpontosulnak. Az érdeklődés központjában a La Plata-medence hatalmas hidroenergetikai potenciájának kihasználása és a Bolívia déli, délkeleti tartományaiban levő ásványi lelőhelyek (elsősorban vasérc és földgáz) kiaknázása áll. Ez a három ország egyébként a hagyományos brazil—argentin rivalizálás fő színtere is: Brazília az argentin befolyást elsősorban a kétoldalú kapcsolatok dinamikus fejlesztésével, a hatalmas bilaterális beruházások minél gyorsabb végrehajtásával igyekszik kiszorítani, helyesebben mérsékelni és meggátolni. A La Plata-medencei szerződés szervezetében sem konstruktivitásával tűnik ki Brazília: ereje zömét annak megelőzésére fordítja, hogy a szervezet valamilyen módon argentin érdekek előmozdítójává váljék. A brazil geopolitika előterében álló három, viszonylag kis ország gazdasági és politikai befolyásolása nem túl nehéz. Mindhárom ország életében olyan jelentős szerepet játszanak a brazil vámkedvezmények, hitelek és beruházások, hogy azt Argentína már nem tudná teljesen pótolni. A főleg uruguayi és bolíviai ultrareakciós körökkel kiépített szoros kapcsolat révén pedig a brazil diplomácia és titkosszolgálat viszonylag jelentős erőket tud megmozgatni egy számára kedvező politikai kurzus kialakítása érdekében. E három fő befolyási területen kívül Brazília nagy súlyt helyez Chilével és Peruval való kapcsolataira. Ezt az is motiválja, hogy Brazília szeretné kiépíteni a csendes-óceáni kijutást biztosító kereskedelmi útvonalrendszerét. Ennek biztosítása Bolívia tengeri 47
