Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 1. szám - Kolláth György: A jelenlegi Brazil külpolitika néhány sajátossága
politikának nagy szerep jut. Ezek közül igen jelentősek a gazdasági ellentmondások, amelyek más súlyúak és természetűek a különböző földrészeken. A brazil exportexpanziót növekvő gyanakvással és ellenérzéssel fogadják főleg a latin-amerikai országok hasonló ipari struktúrán és fejlődésvonalon kifejlődött burzsoáziájának legkülönbözőbb csoportjai, ami egyébként az integrációs törekvéseknek is fontos kerékkötője. Brazília ugyanakkor továbbra is jelentős nyersanyagexportőr, és főleg a mezőgazdasági termékek vonatkozásában piaci érdekei igen erősen ütköznek az afrikai államokéval, főleg az Európai Gazdasági Közösséggel szerződéses viszonyban álló államokéval (elsősorban kávé-, kakaó- és gyapotexport). Az ezzel kapcsolatos ellentmondásokat talán az exportexpanzióval szembeni ellenérzéseknél is nehezebb lesz legyűrni; az exportexpanzió minden dinamizmusa ellenére Brazília fejlődő országokkal folytatott kereskedelme összességében és az országok többségével külön-külön is deficites, ráadásul exporttermékei mellé hitelt is ad. A fejlődő országok közötti vezető szerep kiépítése egyéb okok mellett ezért is igen rugalmas politizálást és az Észak—Dél-dialógusokban való határozottabb fellépést követel Brazíliától. Ez nem könnyű, mert a fejlődő országok Brazília ilyen irányú eddigi fellépéseit határozatlannak és túlságosan békülékenynek tartják, ugyanakkor az iparilag fejlett tőkés országok szerint már eddig is elég messzire ment, hiszen neki nem ezt a szerepet szánják. Brazília latin-amerikai külpolitikájában — közvetlen környezetéről lévén szó — a közvetlen hatalompolitikai és biztonsági motivációk jóval nagyobb jelentőségűek, mint más fejlődő országok vonatkozásában. Ezért például annak ellenére, hogy Brazíliának nincsenek komoly határvitái, nagy súlyt helyez a Latin-Ameri kában kialakult határok sérthetetlenségére és a viszályok békés rendezésére. Ez nem egyszerűen külpolitikai sallang és szócséplés: Brazília rendkívül dinamikus belgazdasági expanziója és a hatalmas területek integrálása céljából folytatott telepítéspolitikája bizonyos feszültségekhez vezetett. Ugyanígy Brazília igyekszik megakadályozni a térségben olyan szövetségi rendszerek, multilaterális szerződések létrejöttét, amelyben ő maga nem vesz részt. Egy Argentína és/vagy Venezuela által vezetett vagy legalábbis manipulált csoportosulás megalakulása esetén Brazília manőverezési lehetőségei még akkor is csökkennének, ha nyilvánvaló is, hogy a spanyol nyelvű latin-amerikai országok politikai tradíciói és sajátosan bonyolult érdekviszonyai miatt egy ilyen csoportosulás belső kohéziója igen kicsi lenne. Ez szintén igen bonyolult kérdés, hiszen éppen dél-amerikai környezete fogadta érthető módon a legnagyobb ellenszenvvel Brazília növekvő hatalmi aspirációit és ezeknek az Egyesült Államok érdekeit garantáló hatalmi alközponti szerephez való kapcsolását. Nem könnyű ellensúlyozni Brazíliát, amikor esetenként erőszakkal fenyegetőzik (például az uruguayi Széles Front esetleges választási győzelme miatt), és támogatja egyes államok konzervatív, reakciós politikai csoportjait. Brazília egyébként — nem utolsósorban az ellene irányuló szövetségek megakadályozása érdekében -— ha sokszor nem is leplezett örömmel fogadja az egyes haladó kormányokat megdöntő ultrareakciós, fasisztoid latin-amerikai fordulatokat (például a Pinochet- és a Banzer- kormány hatalomra jutását), a nekik juttatott támogatás ellenére nem hajlandó semmi46
